Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
  szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt
  bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy
  még többet  teremjen. Ti  már  tiszták vagytok  a tanítás  által,  amelyet
  hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.  Miként
  a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn,  úgy
  ti sem, ha nem  maradtok bennem. Én vagyok  a szőlőtő, ti a  szőlővesszők.
  Aki bennem marad, és  én őbenne, az bő  termést hoz. Mert nélkülem  semmit
  sem tehettek. Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint a szőlővesszőt,  és
  elszárad. Összeszedik, tűzre  vetik és  elégetik. Ha  bennem maradtok,  és
  szavaim  is  bennetek  maradnak,   akkor  bármit  akartok,  kérjétek,   és
  megkapjátok. Azáltal  dicsőül  meg  Atyám,  hogy  bő  termést  hoztok,  és
  tanítványaim lesztek.
  Jn 15,1-8

  Elmélkedés:

  Az evangéliumi  példázat  szerint  a  keresztényekhez  úgy  kell  Jézushoz
  kapcsolódniuk, miként  a szőlővesszőknek  a szőlőtőhöz.  Ahogyan  Krisztus
  ragaszkodik hozzánk,  ugyanúgy kell  nekünk  is kitartanunk  mellette,  és
  ahogyan ő szeret minket, úgy kell nekünk is szeretnünk őt. E  kölcsönösség
  nélkül elszakadnánk Jézustól, és nem  tudnánk termést hozni, mert  nélküle
  semmit sem tehetünk. Mind  a közösség belső  megosztottsága, mind a  külső
  üldözések azt  eredményezhetik, hogy  valaki leszakad  a szőlőtőről,  azaz
  eltávolodik Krisztus  szeretetétől.  Annak  érdekében,  hogy  valamennyien
  megmaradjunk  Krisztus   szeretetében,   a   közösség   belső   egységének
  megteremtésére  és  megőrzésére  kell  törekednünk,  és  erősítenünk  kell
  egymást, hogy  a külső  nehézségeket és  a támadásokat  is elviseljük.  Az
  egységet megőrizve és  Jézus képviselőiként  a világban  élve valóban  meg
  fogjuk dicsőíteni az Atyát.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin
  úgysem változtathatok;
  Bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok;
  És bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.