Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz.
  Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg
  a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság
  csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz
  végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy
  bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami
  bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább
  megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust,
  leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban
  szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő.
  Mk 3,7-12


  Elmélkedés:
  Az evangéliumi leírás szerint tömegesen érkeznek Jézushoz az emberek. A
  betegekkel tett csodák híre hamar elterjedt az emberek között, és egyre
  többen keresik Jézust. Vajon mi vezeti ezt a nagy tömeget? Bizonyára sokakat
  a különleges tetteket végrehajtó személy iránti kíváncsiság, a csodavárás,
  vagy a betegeket a gyógyulás vágya. Úgy tűnik, hogy Jézus ekkor, nyilvános
  működésének kezdetekor, még nem engedi, hogy az evilági dolgokban remélő
  tömegek megismerjék személyének titkát, ezért azoknak, akik felismerik, hogy
  ő az Isten Fia, megtiltja, hogy elmondják ezt.
  Jézust igazán megismerni, s benne felismerni az Isten Fiát, nem adatik meg
  mindenkinek, csak keveseknek. Ha csak a kíváncsiság vezet minket hozzá, a
  tömeghez tartozunk, amely csak a külső cselekedeteket látja. Ha az örök élet
  vágyával közeledünk hozzá, és mennyi Atyánkat szeretnénk megismerni általa,
  megtapasztalhatjuk a keveseknek megadatott belső kegyelmeket.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Reménység Istene! dicsőítünk Téged az úrvacsora, az eucharisztia
  ajándékáért, ahol a szentlélek által újra és újra találkozunk Fiaddal, Jézus
  Krisztussal, a mennyből alászálló élő kenyérrel. Bocsásd meg
  érdemtelenségünket, töredezett életünket, egyenlőtlenségeinket és a
  megosztottságba való beletörődöttségünket. Urunk azért imádkozunk, hogy hozd
  el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret. s amíg
  ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az eucharisztia által
  formált népként – szolgálni a világot. ezt kérjük Jézus nevében. Ámen.
  Imádság az ökumenikus imahét (2011. január 16-23.) 5. napjára