Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott
  velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott
  ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez
  János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási
  szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek.
  „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot
  tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
  János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a
  mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem
  vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a
  vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja
  szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki
  növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”
  Jn 3,22-30


  Elmélkedés:
  Keresztelő János egy talányos mondattal kezdi válaszát a kereszteléssel
  kapcsolatos vitában feltett kérdésre: „Az ember semmit sem vallhat magáénak,
  hacsak a mennyből nem kapta” (Jn 3,27). Vajon kire vonatkozik e kijelentés?
  Jánosra vagy Jézusra? Vagy talán mindkettőjükre? Nyugodtan feltételezhetjük,
  hogy a Keresztelő magára gondolt, hiszen küldetését Istentől kapta, s ennek
  mindig tudatában is volt. Ugyanakkor gondolhatott Jézusra is, aki a mennyei
  Atyától kapta hatalmát. Ezt erősíti az, hogy Jézus nyilvános fellépésével
  János a háttérbe húzódik, világosan kifejezi, hogy neki, az előfutárnak
  kisebbednie, a Messiásnak pedig növekednie kell, s engedi, hogy tanítványai
  Jézus nyomába szegődjenek. A tanúságtétel során Jánoshoz hasonlóan nekem sem
  magamat kell előtérbe helyeznem, hanem magát Jézust.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az
  istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
  gyermekéhez méltóan cselekednem!
  Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy
  szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok.
  Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel,
  hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!