A csodálatos kenyér és hal szaporítás emlékhelye.

  Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az
  embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok
  mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek
  hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is
  eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek,
  és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok
  nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz
  dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek
  van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt
  kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban
  telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes
  csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett
  az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta,
  hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan
  ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a
  hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
  Mk 6,34-44


  Elmélkedés:
  Az öt kenyér és a két hal megszaporításával Jézus sok ezer embert jóllakat.
  Nincs okunk azt feltételezni, hogy e kevés eledel nélkül ne tudott volna
  ugyanilyen csodát tenni. Ő azonban fel akarta használni azt, amit az ember
  átenged neki, bármennyire legyen az kevés. S Isten áldásával e megsokasított
  kevés is elegendőnek bizonyul. Sokszor talán éppen arra hivatkozva
  mulasztjuk el a segítségnyújtást, hogy oly keveset tudunk csak nyújtani, ami
  a rászorulónak nem nyújthat valódi segítséget. De mégis meg kell tennünk ezt
  a keveset is, hiszen Isten képes megsokszorozni jószándékból fakadó
  adományainkat. Az isteni nagylelkűség megtapasztalása indítson minket arra,
  hogy mi is legyünk nagylelkűek és önzetlenek!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy
  venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, és nem úgy, ahogy én tenném.
  Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és
  valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd
  Vele az örök életben.