Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
  Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek
  hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember,
  akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz,
  názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az
  Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A
  tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással
  kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették:
  „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is
  parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan
  Galilea egész vidékén.
  Mk 1,21-28


  Elmélkedés:
  Az Úr nyilvános működése éveiben legfőbb küldetésének a tanítást és Isten
  Országa hirdetését tartotta. Nem csupán szavakat mondott, hanem Ő volt az
  Atya megtestesült Igéje és kimondott szava. Az igazság tanítását hirdette,
  de semmit sem mondott önmagától, hanem csak azt, amit az Atyától hallott. Ez
  az isteni háttér az az erő és hatalom, amit észrevesznek az emberek, illetve
  az, hogy szavait tettei és csodái megerősítették. Még a gáncsoskodó
  kérdésekre is mindig a legtökéletesebb választ tudta adni, de ha kellett,
  nem szólt, néma maradt. Ezzel a szótlansággal tűrte a bántalmakat is,
  amelyeket keresztútján elszenvedett. Nem fecsegett, mert aki sokat beszél,
  valamit mindig rejteget az emberek elől. Neki nem volt titkolnivalója,
  nyilvánosan cselekedett és tanított. Boldogoknak nevezte azokat, akik
  hallgatták tanítását. Mi is boldogok vagyunk, ha nyitott szívvel hallgatjuk,
  és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit Jézus tanít nekünk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat
  keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz. Ellenben
  nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és mellőzve a
  maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami áldozatukba
  kerül.
  Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy nekünk
  kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a kapott
  kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
  kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
  Keresztes Szent János