Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
  kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
  lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
  világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
  egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
  tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
  a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
  Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
  minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
  ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
  azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
  azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
  és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
  lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
  Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
  tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
  megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő
  teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
  kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
  Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
  nyilatkoztatta ki.
  Jn 1,1-18


  Elmélkedés:
  Az esztendő utolsó napján mindenekelőtt a hálaadás és a köszönet
  fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink miatt.
  Tőle kaptuk az elmúlt esztendőt, s az Ő színe előtt áll most minden tettünk
  és mulasztásunk. Felelősek vagyunk önmagunkért és időnkért. Mire használtuk
  fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e embertársainkat?
  Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne volt-e minden napomban
  az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem? Az ő útjain jártam-e?
  Az esztendő vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
  lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetőséget kapunk
  Istentől. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után senki
  számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet. Ha
  Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Isten, ki az időnek határát kimérted
  Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
  Elődbe most ez évnek estéjén imádva
  Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!
  Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
  Erős jobbod megőrzött a veszélytől minket.
  Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
  Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.