Abban az időben Jézus a (Szent)lélek erejével visszatért Galileába. Híre
  elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki
  elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett.
  Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.
  Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen
  arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent
  engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hirdessem a
  foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
  elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
  írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
  rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet
  az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, de meglepődtek a
  magasztos igéken, amelyek ajkáról fakadtak.
  Lk 4,14-22a


  Elmélkedés:
  Az evangéliumokat olvasva gyakran találkozunk olyan történetekkel és
  példabeszédekkel, amelyek hasonlítanak egy-egy élethelyzetünkre. Mintha csak
  rólunk szólna néhány jézusi beszéd, oly könnyen felismerhetjük magunkat a
  szereplőkben. Természetesen nem szívesen azonosulunk a negatív szereplőkkel,
  bár kétségtelen, hogy rossz tulajdonságaink talán bennünk is megvannak.
  Inkább a jézusra figyelő, s az ő jótéteményeiben részesülők állnak közelebb
  a szívünkhöz. A mai evangélium szerint, amikor Jézus felolvas a szentírásból
  a názáreti zsinagógában, ő is magára ismer a prófétai jövendölésben. Rögön
  egyértelműen hallgatói tudtára adja, hogy az ő személyében beteljesedtek a
  felolvasott szavak. Ezt mi soha nem mondhatjuk el magunkról, de mindenképpen
  érdemes úgy olvasnunk a bibliát, hogy az egyes jelenetek szereplői helyébe
  képzeljük magunkat.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, erősíts meg minket
  hivatásunkban, az imádásban és a hűségben. Isteni szavadnak és szent
  törvényednek szenteljük magunkat ma és minden nap, amikor eléd járulunk.