Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
  (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten
  országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
  Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
  akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
  őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön
  otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta
  Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a
  bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a
  halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
  Mk 1,14-20


  Elmélkedés:
  Amikor Jézus megkezdi nyilvános működését a nép körében és elkezdi hirdetni
  az Isten országáról szóló örömhírt, azonnal tanítványokat gyűjt maga köré és
  közösséget hoz létre. Mi azt gondolhatnánk, hogy talán várhatott volna ezzel
  még egy kicsit. Ő viszont nem vár. Ahol Jézus megjelenik, s ahol elhangzik
  tanítása, ott rögtön közösség formálódik, melyeknek középpontja Jézus
  személye. Ő élteti e közösségeket, s azok minden tagját. Idén, a Család
  évében különösen azért imádkozzunk Jézushoz, hogy erősítse meg a családi
  közösségeket, s minden családban neki is helye legyen!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz.
  Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt
  látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy
  belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna
  értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal
  egyesítsük hitünket.