Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
  templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
  volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
  özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
  böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
  odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
  Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
  mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
  növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
  Lk 2,36-40


  Elmélkedés:
  Simeon után a mai evangéliumban az idős Anna alakja jelenik meg, aki szintén
  ott van a templomban Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás, a templomban
  való tartózkodás, a kitartó imádság és a szolgálat évei után hirtelen
  megelevenedik körülötte az élet, amikor megpillantja Jézust. A Gyermeket
  látva Istent dicsőíti, mert megérte a várakozás, érdemes volt állandóan a
  templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
  Sok esetben gyors választ és intézkedést várunk Istentől, amikor kéréseinket
  elé tárjuk. Máskor azonnali találkozást szeretnénk. Meg kell tanulnunk a
  türelmes várakozást és az állhatatos imát, hogy kéréseink teljesüljenek. És
  meg kell tanulnunk felismerni Isten érkezését.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Jézus Krisztus! Evangéliumodban így szólsz hozzánk: miért aggódtok?
  Aggodalmaskodással semmin nem tudtok változtatni! Te minden nap
  megajándékozol minket a hit élő forrásaiból fakadó békességgel, amely
  nélkülözhetetlen számunkra, ha Téged szeretnénk követni, és Benned
  újjászületni.