1Thessz 1,1-10.

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban hívő thesszalonikaiak gyülekezetének: kegyelem néktek és békesség.
2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül 3 emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; 4 mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben, 6 ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. 7 Példává is lettetek minden hívő számára Macedóniában és Akhájában, 8 mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Macedóniába és Akhájába, hanem mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre. Szükségtelen is erről bármit mondanunk, 9 mert ők maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogy miként tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1Jn 1,3)

"Szerveztem neked egy rögtönzött vacsorát!" - közölte velem izgatott várakozással Maureen. Látogatóként érkeztem a városba, és szombat este hat másik asszonnyal is találkoztam. Együtt vacsoráztunk, kellemesen eltöltöttük az időt, és beszélgettünk arról, mit jelent Isten szeretete az életünkben.
Milyen nagy öröm volt másnap reggel úgy érkezni a templomba, hogy az emberek egy csoportját már ismertem! Már nem a félszeg új vendég voltam, hanem ismerősként üdvözölhettem a többieket, és a valahová tartozás megnyugtató érzésével csatlakozhattam hozzájuk. Az elkövetkező összejövetelek és egy konferencia alkalmával kiépítettem egy baráti hálózatot.
Maureen vendégszeretetével mutatta meg szeretetét, és segítette egyháza növekedését. Hát, nem egy követendő példa ez számomra is? Nem kell mást tennem, mint Istent kérni, mutassa meg, hogyan hívhatok én is új embereket Krisztushoz és a gyülekezetünkbe.
Maureen nem prédikált. Krisztus iránti szeretetét és reménységét úgy mutatta meg, hogy hitével cselekedett.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk másokat is bevonni a veled való szerető és elfogadó közösségbe. Ámen.