Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek
  körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből
  jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson.
  Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a
  házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek
  a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük
  láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.”
  Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így
  mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus
  pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi
  könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl
  és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a
  bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl,
  fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta
  ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.
  Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel
  eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.”
  Lk 5,17-26


  Elmélkedés:
  A béna ember gyógyulásához szükség volt barátai leleményességére, akik
  ügyesen megkerülték a tömeget, amely akadályozta őket abban, hogy Jézus
  közelébe kerüljenek. Amikor a beteg Jézus előtt van, két csoda történik: egy
  testi és egy lelki. Jézus megszűnteti a testi bajt, hogy az ember
  megszabaduljon az őt fogva tartó bénaságtól, és megbocsátja bűneit, hogy
  megszabaduljon a lelkét rabságban tartó bűnöktől. A tömeg talán csak a testi
  gyógyulást látta és nem hallotta a bűnbocsátó szavakat, de ebből is azt
  állapították meg, hogy csodálatos dolgot láttak. Ha Jézus közelébe jutunk,
  velünk is csoda történik. Érdemes feltalálnunk magunkat és észrevenni a
  lelki gyógyulás lehetőségét a szentgyónásban.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
  tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban
  fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget
  tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem,
  adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod
  birtoklására!
  Szent Ágoston