Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
  egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr
  hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és
  a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
  korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
  elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
  rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
  mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták
  nekik.
  Lk 2,15-20

  Elmélkedés:
  A Karácsony Istené
  December első napjaiban egy család látogatott meg és elmesélték, hogy idén
  ősszel a sok eső miatt viszonylag keveset tudtak kirándulni. A vasárnapi
  szentmiséről nem szoktak hiányozni és még az esőre vagy a rossz időre sem
  szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés
  mellett hétvégeken kirándulni szoktak. Egy ilyen őszi természetjárás közben
  a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a
  tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek,
  s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a
  művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték
  meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az
  évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya,
  Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt,
  hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ
  adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött
  van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik
  valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra
  csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik
  világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy
  gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos
  világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget
  példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.
  Karácsony ünnepén szeretnénk a látható események mögé nézni, szeretnénk az
  ünnep lényegét megérteni. Ebben talán ugyanaz a kíváncsisággal teli
  érdeklődés vezet minket, mint ami a betlehemi pásztorokban is élhetett.
  Először is nézzük azt, ami látható! Az éjféli szentmise és a karácsony napi
  reggeli szentmise, a pásztorok miséjének evangéliuma röviden és egyszerűen
  írja le Jézus születésének történetét. Az angyalok éjnek idején hírt hoznak
  a pásztoroknak, hogy megszületett Betlehem városában egy gyermek, az
  Üdvözítő. Ők egymást bíztatva elindulnak, hogy lássák mindazt, amit
  megtudtak az angyali jelenés során és lássák a gyermeket.
  A látható események mögé nézve, és ez már a hit cselekedete részünkről,
  felfedezhetjük az isteni szeretet titkát, az isteni szeretet titokzatos
  világát. A mennyei Atya elküldi Fiát emberi világunkba, hogy mi soha ne
  érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten. A
  betlehemi Gyermekben a hit szemével nézve felismerhetjük Megváltónkat és
  Üdvözítőnket. Ez a Gyermek hozza el számunkra a békességet és a boldogságot,
  és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott
  békesség és szeretet nélkül nincs Karácsony. A kis Jézust nem tudja
  helyettesíteni a gazdagon feldíszített fenyőfa, a hóesés gyönyörű látványa,
  de még a legszebbnek tűnő ajándék sem. Korunk legnagyobb tragédiája éppen
  az, hogy Isten helyébe bálványok egész sorát tették és sajnos a Karácsony
  sem kivétel. Mindenféle látványos dolgokkal és értékes ajándékokkal
  próbálják egyesek helyettesíteni a szeretetet. Pedig Isten, aki maga a
  szeretet nem helyettesíthető senkivel és semmivel. És a Karácsony Istené.
  © Horváth István Sándor
  2009. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Ünnepi mise
  Evangélium
  Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
  kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
  lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
  világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
  egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
  tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
  a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
  Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
  minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
  ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
  azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
  azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
  és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
  lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
  Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
  tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
  megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő
  teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
  kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
  Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
  nyilatkoztatta ki.
  Jn 1,1-18
  Elmélkedés
  Észrevehető szeretet
  Öt esztendővel ezelőtt, néhány nappal a Karácsony ünnepét megelőzően Rómából
  utaztam haza Magyarországra. A repülőtérre kiérve kellemetlen hír fogadott,
  a járat öt óra késéssel indul. Ennyi időt nem szoktam semmittevéssel
  elfecsérelni, de egy repülőtéren nem sok lehetősége van az embernek, ezért
  imádkozni kezdtem, illetve arról gondolkozni, miről beszéljek majd a
  karácsonyi szentmisén. Kis idő után felfigyeltem egy várakozó anyukára és
  hat-hét év körüli kislányára. Beszédjükből ítélve lengyelek lehettek, a
  kislány neve idegenül hangzott, de ha magyarok lettek volna, biztosan
  Eszternek hívták volna. A fiatal édesanya gyermekével játszott. A kislány
  többször körbefutotta a padokat, majd visszatért anyukájához, ilyenkor
  megölelték egymást, egymásra mosolyogtak és az anya megsimogatta gyermeke
  arcát. Érzékelhető volt kettejük egymás iránti szeretete. Legalábbis
  számomra, aki türelmesen várakoztam, csendesen imádkoztam, észrevehető volt
  ez a szeretet. Akik türelmetlenül szaladgáltak vagy idegeskedtek a járatuk
  késése miatt, aligha vették észre ezt a szeretetet, az anya szeretetét
  gyermeke iránt és a kislány szeretetét édesanyja iránt.
  Minden ünnep, jelen esetben a Karácsony ünnepe megállít minket. Nem azért,
  hogy semmittevéssel töltsünk órákat és napokat, hanem azért, hogy legyen
  időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A
  karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra
  szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten, az Isten Fiához szinte
  már méltatlan helyen és az újszülött közelében lévő állatokon. Mindezeknek
  persze jelentősége van. A szegényes körülmények, a jászol szalmája jelként
  szolgált a pásztoroknak és nekünk is. S bár a hely, az állatok istállója
  méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol
  megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön
  és szeretetre vágynak. Pillanatnyi csodálkozásaink után pedig észrevehetjük
  az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust. S rögtön észrevehetjük
  kettejük szeretetét. Mária szeretetét újszülött gyermeke iránt, s a gyermek
  szeretetét édesanyja iránt. Kettejük kölcsönös szeretetét inkább az imént
  felidézett repülőtéri tapasztalatom miatt említem elsőként, de valószínűleg
  nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha
  azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak a
  szeretetéről tanúsodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos, ez
  is észrevehető számunkra. Rögtön észre fogjuk venni, hogy kettejük
  szeretetében is sokkal több van, mint amit első pillanatban gondolunk.
  Emellett ugyanis érdemes észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra
  jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy
  a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az
  emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor
  nagyon múlékony lesz a szeretet megtapasztalásakor érzett boldogságunk. A
  karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó
  szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi
  életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretetét
  ünnepeljük, amely Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé,
  láthatóvá válik az emberek számára. Karácsonykor Isten szeretetét
  ünnepeljük, amely minden embernek szól, s amelyből minden emberek közti
  szeretetkapcsolat ered. A betlehemi gyermek édesanyja felé irányuló
  szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden
  édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. A másik oldalról nézve
  pedig azt mondhatjuk, hogy Máriának, az édesanyának gyermeke iránti
  szeretetében benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk
  szeretete Isten felé, ezért mondtam az imént, hogy kettejük szeretete sokkal
  mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk. Vegyük észre és ünnepeljük
  Isten szeretetét!
  (Horváth István Sándor)


  Imádság:
  Urunk, Jézus Krisztus! Te eljöttél emberi világunkba, hogy megmutasd
  számunkra Isten szeretetét, az örökké tartó és a minket boldoggá tevő
  szeretetet. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt mi is hirdetni akarjuk
  jelenlétedet és szereteted jelenlétét a világban. Hozz békét a földre! Hozz
  békességet szívünkbe!