Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
  prófétai szavakra nyílt az ajka:
  „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
  erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint
  szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az
  ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
  irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet
  Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem
  nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
  szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
  Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az
  Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
  nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
  amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
  azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
  béke útjára vezérelje.”
  Lk 1,67-79


  Elmélkedés:
  A műholdas helymeghatározó eszközök korában sem bontják le a
  világítótornyokat, amelyek évszázadok óta a biztos irányt mutatják fényükkel
  a hajósoknak. A fény segít bennünket a tájékozódásban, az eligazodásban és a
  helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató világosságra, főleg
  akkor, ha eltévedünk, vagy idegen környezetben vagyunk, mert a sötétben
  elveszítjük biztonságérzetünket és bizonytalanul keresgélünk.
  Jézus születése fogja beragyogni a mai éjszakát. A Gyermek, Mária fia, aki
  ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az isteni kegyelem
  fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét a földön. Jézus
  tündöklő fénye mutatja meg nekünk az irányt a mennybe. Kövesd a betlehemi
  csillag fényét, hogy megtaláld Jézust, életed igazi világosságát!
  © Horváth István Sándor
  2010. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise
  Evangélium
  Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
  földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
  kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
  Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai
  Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket
  várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje
  gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba
  fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
  A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
  éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége
  beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne
  féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek.
  Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz
  nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az
  angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt
  zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
  embereknek!
  Lk 2,1-14
  Elmélkedés
  Látni a láthatatlant
  Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A
  történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy
  veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban
  egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért,
  hogy angyalka legyen. Ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi
  örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és
  összekapcsolásához. Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül
  várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg
  az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol
  a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A
  kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és
  készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s
  ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a
  titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz
  szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a
  szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: „Hallatlan kíváncsiság! Az
  angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad!” – mondja fiának. De a kisfiú nem
  tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében
  reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: „Csak egy igen picit benéznék, csak
  azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka”.
  Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt
  mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi
  lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a
  láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem
  teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat,
  teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki
  gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a
  világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik
  Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
  Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka
  megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan
  angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy
  éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem
  számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól
  az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
  egész népnek” (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a
  pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el
  félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm
  betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult,
  eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az
  angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a
  Megváltótok, az Úr Krisztus” (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi
  pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket,
  akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek
  világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.
  A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni
  akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen
  bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus
  Krisztust!


  Imádság:
  Urunk, Jézus, születésed híre a legnagyobb örömhír számunkra, amely igazi
  békét és reményt ad nekünk. Szegényen érkeztél, hogy gazdaggá tegyél minket,
  önmagaddal gazdagíts bennünket. Tölts el bennünket szereteteddel, és te, aki
  emberré lettél, mutasd meg nekünk, hogyan kell emberként élnünk, hogy
  életünk Istennek tetsző legyen.