Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott,  elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek

el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik:
  „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a
  vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
  hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
  Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit
  akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett
  nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
  lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
  miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
  prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
  Íme, elküldöm követemet színed előtt,
  hogy elkészítse az utat teelőtted.
  Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
  Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
  országában.
  Mt 11,2-11


  Elmélkedés:
  Megnyílnak a szemek
  Decemberben, valószínűleg éppen a közelgő karácsony miatt, sok érdekes dolog
  történik az emberekkel. Gyakran megosztják velem élményeiket az emberek, s
  ezeket a tanulságos eseteket szívesen megosztom sokakkal az elmélkedésekben.
  A következő történet még tavaly adventben történt egy fiatal budapesti
  édesanyával, Eszterrel. Ő mindig annak volt a híve, hogy szeretteinek maga
  készítsen valamilyen személyes ajándékot, s nem is volt arra lehetősége,
  hogy drága pénzen vásároljon a boltokban. Így volt ez tavaly is: két óvodás
  gyermeke számára például esténként, amikor ők már aludtak, kis pulóvereket
  kötött. December közepére mindenkinek elkészült a személyre szabott
  karácsonyi ajándék, már csak a csomagolás maradt vissza. Virágkötőként
  Eszternek volt érzéke a széphez, ezért elment kedvenc papírboltjába, hogy
  minden ajándékhoz megfelelő papírt és szalagokat válasszon. Nagyon igényes
  volt, még az árnyalatnyi színkülönbségekre is odafigyelt, hogy valóban szép
  kis csomagocskák készüljenek. Ráment egy fél délutánja, de megérte, mert
  sikerült nagyon igényes csomagolókat beszereznie, s így nyugodtan várhatta
  az utolsó napokban az ünnepet.
  Az egyik délután egészen jó kedve lett, amikor a főnökétől borítékban egy
  kis plusz pénzt kapott, s ráadásul előbb hazamehetett. Azt nem lehet
  mondani, hogy igazi boldogság vagy öröm töltötte el, mert Eszter számára a
  boldogságot nem néhány ezer forintban mérték. Hazafelé indulva azon kezdett
  el gondolkozni, mire költse a most kapott pénzt. A villamos egy ezernyi
  égővel kivilágított bevásárlóközponthoz érkezett, s ő engedett a
  csábításnak. Leszállt és bement a hatalmas áruházba, hogy meglepje magát
  valamilyen ajándékkal. Talán hiányzott valami a boldogságához? Lehet, de azt
  úgysem tudná pénzen megvásárolni. Egyszerűen csak úgy érezte, megérdemli,
  hogy a váratlanul jött pénzt önmagára költse. Több üzletet is végigjárt, de
  nem talált olyan holmit, ami igazán tetszett volna neki. Végül egy
  ajándékboltban találta magát, és nézegetni kezdte a csodálatos színű és
  különleges formájú gyertyákat. Váratlanul egy hatalmas kutya simult a
  lábához, de nem ijedt meg tőle, annyira barátságosan nézett fel rá az állat.
  A következő pillanatban vette észre a kutya gazdáját, aki bizonytalan, de
  óvatos mozdulatokkal tapintotta végig a polcon sorakozó gyertyákat egyik
  kezével, míg a másikkal a pórázt tartotta. Eszter rádöbbent, hogy a férfi
  vak. „Azok kék színűek” – mondta, s a férfi mosolyogva köszönte meg a
  segítséget. Arany színűt keresek – szólalt meg pár másodperc múlva. Eszter
  nem csodálkozott el azon, hogy még egy vaknak sem mindegy, milyen színű
  gyertya kerül karácsonykor az asztalra. Egy pillanat alatt elment a kedve a
  vásárlástól, s rögtön megértette, hogy mennyire boldog lehet, hogy lát, s
  kicsit szégyellte is magát amiatt, hogy pár napja még mennyire válogatós
  volt a színes csomagolópapírokkal. Levette a polcról az arany színű gyertyát
  és készséggel adta a férfi kezébe, majd gyors mozdulattal elővette
  táskájából a borítékot és azt is a vak kezébe helyezte. Megsimogatta a
  vakvezető kutya fejét, majd villámgyorsan elhagyta az áruházat. A szabadba
  lépve végtelenül boldognak érezte magát. Boldognak, mert a pénzzel járó gond
  nem húzta már a vállát, boldognak, mert hamarosan magához ölelheti
  gyermekeit, boldognak, mert lát.
  Advent 3. vasárnapján, az öröm vasárnapján Izajás könyvéből olvastunk fel
  egy részletet a szentmise olvasmányában. A prófétai jövendölés szerint a
  messiási időkben, amikor maga az Isten jön el, hogy szabadulás hozzon,
  „megnyílik a vakok szeme” (Iz 35,5). Örök boldogságot tükröz a
  megszabadultak arca, a fájdalom és a siralom helyébe öröm és ujjongás lép
  (vö.: Iz 35,10). Az evangéliumban szintén találkozunk azzal, hogy a vakok
  visszanyerik látásukat. Jézus bizonyára Izajás próféta jövendölésére is
  gondolt, amikor a messiási idők jeleiről beszélt Keresztelő János
  tanítványainak: „a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
  szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt” (Mt 11,5).
  De vajon a látók szeme mikor nyílik meg? A látók szíve mikor fogja már fel,
  hogy mi jelenti az igazi örömöt? A látók mikor fogják keresni az igazi
  boldogságot? A látók szeme mikor nyílik meg végre?


  Imádság:
  Uram, Jézus! A karácsonyhoz közeledve adj nekem igazi örömöt, a Te
  születésed ünnepét váró örömöt! Jóságodra és szeretetedre vágyom, amelyek
  messiási ajándékaid számomra és minden ember számára. Gyógyítsd meg lelki
  vakságom, hogy lássak és felismerjelek téged, mint Megváltót