Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
  Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
  méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt
  megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
  töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
  Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
  élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő
  váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék,
  amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút
  szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
  Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
  parancsolta neki.
  Mt 1,18-24


  Elmélkedés:
  Szent Máté evangéliumában számos esetben találkozunk azzal a kifejezéssel,
  hogy „mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
  mondott”. Az evangélista Jézus születésénél azt akarja ezzel hangsúlyozni,
  hogy minden Isten tervei szerint történik. A próféták, akik Isten ígéreteit
  közvetítették, előre megjövendölték a megváltó érkezését, most pedig
  beteljesednek ezek az ígéretek.
  Egy jövendölés teljesülése természetesen nem magától következik be. Isten
  tette az ígéreteket és Ő teljesíti azokat. Mi, emberek akkor járunk el
  helyesen, ha aggodalmainkat félretéve hallgatunk Isten küldötteinek szavára,
  és mindenben úgy cselekszünk, ahogyan Istenünk elvárja tőlünk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
  ki cserjelángból szólalál,
  majd kőbe vésted tíz szavad,
  jöjj tárt karokkal jómagad!
  Eljő, eljő Emmánuel,
  Hogy üdvözüljön Izrael!