A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
  Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta
  nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a
  másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a
  másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz.
  Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért
  Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus
  fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt
  összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a
  sírhoz. Látta mindezt és hitt.
  Jn 20,2-8


  Elmélkedés:
  A „másik tanítvány”, aki Péterrel együtt Jézus sírjához szalad
  Húsvétvasárnap hajnalban, maga Szent János evangélista, aki leírta a
  történetet. Mindkettőjük számára igazi hit-élmény volt az üres sír látványa.
  Ha egyszer rászánjuk az időt és végigolvassuk János evangéliumát, akkor
  észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten
  Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert ez a hit az örök élet forrása.
  János tehát mindvégig a végső célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését
  tekinti fő szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés
  feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi küldetését
  teljesítvén az Atya dicsőségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az
  emberek számára az Atya felé. Jézus azért jön, hogy kinyilatkoztassa a
  világban az Atyát és nyilvánvaló tegye szeretetét. E kinyilatkoztatás
  bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha
  hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi is
  valóban Krisztus „szeretett tanítványaivá” válunk.
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de azt
  tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem. Kérlek,
  adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel szeretetedhez
  méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem Szent Fiad
  Krisztusi áldozatával.