Jézus mondja: 31 "Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." 32 "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 34 Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: 36 nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! 37 Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"

Nekem az olyan böjt tetszik... Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat. (Ézs 58,6-7)

Elaludtam. Nem volt időm elolvasni a Csendes Perceket aznap reggel. Korán a postára kellett érnem, hogy feladhassak egy karácsonyi csomagot Párizsba. Útközben elmentem egy ortodox templom mellett, ami előtt egy idős néni állt, és pénzt kért tőlem. Nem álltam meg; csak arra tudtam gondolni, vajon mennyi ideig kell majd sorban állnom a postán az évnek ebben a forgalmas időszakában.
Aznap este, lefekvés előtt, úgy döntöttem, megtartom áhítatos perceimet. Az aznapi történetet egy hölgy írta, aki napokon át egy hajléktalan mellett hajtott el autójával, és látva a férfi helyzetét, kényelmetlenül érezte magát. Végül úgy határozott, hogy élelmet csomagol neki - de amikor odaért a sarokra, ahol a férfi szokott állni, már nem volt ott.
Azonnal rádöbbentem, hogy aznap helytelenül rangsoroltam tennivalóimat. Ha ezt az áhítatot reggel olvastam volna, ahogy rendszerint szoktam, a napom - és az idős hölgyé is - egészen másképp alakult volna. Elszalasztottan egy lehetőséget, amikor Isten rajtam keresztül segített volna egy szenvedőn.

Imádság: Szeretet Istene, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Segíts, hogy észrevegyük azokat, akiknek szintén szükségük van napi kenyerükre! Ámen.