Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
  Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
  méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt
  megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
  töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
  Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
  élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő
  váltja meg népét bűneitől.”
  Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
  mondott:
  Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
  és az Emmánuel nevet adják neki,
  ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
  Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
  megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
  Mt 1,18-24


  Elmélkedés:
  Lépjetek be és lássátok!
  Kispap koromban szívesen olvastam a katolikus hitre tért tudósok, művészek
  és más hírességek életrajzát. Emlékszem többek között egy angol származású
  íróra, akinek a nevét most idő hiányában nem kerestem meg, de talán nem is
  neve a fontos. Ő anglikán vallású családban született, de tizenhat
  esztendősen elhagyta hitét. Gyermekkorában inkább felszínes volt
  vallásossága, ezért aztán oly könnyen vetette le ősei hitét, mint egy kinőtt
  kabátot szokás levetni. Tíz évig tartó hitetlen életmód után tért meg, de
  nem az anglikán vallásba tért vissza, hanem a katolikus Egyházba kérte
  felvételét. Később sokszor megkérdezték tőle anglikán ismerősei és régi
  barátai, hogy milyen a katolikus Egyház? Nagyon megjegyeztem a történetéből,
  hogy ilyenkor mindenkinek ezt a választ adta: „Lépjetek be és lássátok!”
  Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi
  hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!” Adventi utunkat végigjárva
  lépjünk be a betlehemi barlangba és lássuk a Gyermeket! De miként az
  anglikán vallásból sem tér át mindenki a katolikus hitre, s ahogy a
  gyermekkorukban csupán felszínes vallásosságig jutottak sem lépik át
  valamennyien a meggyőződéses hit határát, ugyanúgy sokak maradnak csupán
  külső szemlélői a karácsony ünnepének. Az ünnepi órákban értetlenül állnak
  majd, a karácsony elmúltával pedig siránkoznak, hogy a mai karácsonyok már
  nem az igaziak. Napjainkban is beteljesednek azok a szavak, amelyeket Szent
  Máté evangéliumának elején olvashatunk: „A világosság a világba jött, de
  mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Nem lépnek be a Isten titkainak
  világába és nem akarnak látni.
  Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma segít minket, hogy közelebb kerüljünk
  a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. Mária
  jegyesének, Józsefnek az álmából megtudjuk, hogy a gyermek a Szentlélek
  közreműködésének köszönhetően fog megszületni. Az álomban hallott angyali
  szó elárulja továbbá, hogy a születendő gyermek váltja meg a népet bűneitől,
  azaz ő a Megváltó. Az álom leírását követően Szent Máté Izajás próféta
  jövendölését idézi, amelyből megismerjük, hogy szűztől születik a megváltó,
  akit Emmanuelnek fognak hívni. A Gyermek születése bizonyosságot hoz nekünk,
  embereknek, hogy velünk az Isten, aki nem hagy el minket.
  A mai vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk
  szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat,
  pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után?
  Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a
  gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány
  ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a karácsonytól? Kit
  akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
  A Karácsony az Isten-látás ünnepe. Ilyenkor minden szem, minden hívő ember
  szeme a jászolra szegeződik. Még az utolsó adventi napokban is oly sok
  minden vonja el figyelmünket a lényegről, a Gyermekről, az igazi
  Világosságról. Ne engedjünk a csábításnak! Lépjünk be hittel a betlehemi
  barlangba és lássunk! Hallgassunk az isteni küldöttekre, ismerjük fel az
  isteni jeleket, szívleljük meg Isten üzenetét! Lépjünk be és lássunk!
  © Horváth István Sándor


  Imádság:
  Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók
  vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat,
  irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni
  szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltókat és
  Üdvözítőnket!