Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter
látta
egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az,
aki a
vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged
elárul?"
Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?"
Jézus így
felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit
törődöl
vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt
az a
vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt
mondta:
"Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el
nem
jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz
minderről,
és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok
mást is
cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ
sem
tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés:
Egészen személyes vallomásról olvashatunk a mai evangéliumi
szakaszban.
János evangélista saját küldetéséről és jövőjéről ír. Jézus hívta
meg őt
is egykor követésére, s ő választotta szűkebb tanítványi körének
tagjai
közé. Éveken át Jézussal volt, hallgatta tanítását és
megtapasztalhatta
csodáit. A kereszthalált és a feltámadást követően annak élt,
hogy
tanúságot tegyen arról, hogy Jézusban az isteni szeretet jelent
meg és
működött az emberek javára. János Jézusról, a Megváltóról és
Üdvözítőről,
a kereszten szeretetből önmagát feláldozó Fiúról, a húsvétkor
feltámadó
Úrról tesz tanúságot élőszóban és az általa leírt örömhír
segítségével is.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak,
aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább
tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel
arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura,
nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt
akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
Kommentáld!