Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
  elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
  Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
  hogy mi vár reá. "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
  főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
  és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De  harmadnapra   feltámad."
  Akkor Zebedeus fiai, Jakab  és János, odamentek  Jézushoz, és ezt  mondták
  neki:  "Mester,  szeretnénk,   ha  megtennéd  nekünk,   amit  kérünk!"   Ő
  megkérdezte: "Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?" Ezt  felelték: "Add  meg
  nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
  dicsőségedben."
  Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
  amelyből én  iszom,  vagy  meg tudtok-e  keresztelkedni  a  keresztséggel,
  amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg tudjuk tenni!"
  Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
  a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
  hogy a jobb és a bal oldalamon ki  üljön, azt nem én döntöm el. Az a  hely
  azokat illeti, akiknek készült."
  Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
  Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok,  hogy
  akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
  embereik éreztetik  velük hatalmukat.  De köztetek  ez ne  így legyen!  Ha
  valaki közületek ki akar  tűnni, és ha valaki  közületek első akar  lenni,
  legyen mindenkinek  a szolgája!  Hisz  az Emberfia  nem azért  jött,  hogy
  szolgáljanak neki,  hanem  hogy ő  szolgáljon,  és életét  adja  váltságul
  sokakért."
  Mk 10,32-45

  Elmélkedés:

  Szenvedésének és halálának  megjövendölése egyáltalán nem  rendíti meg  az
  apostolokat.  Versengés  támad  inkább  közöttük,  amely  lehetőséget   ad
  Jézusnak arra, hogy a  szolgálatra nevelje őket.  Jézus egész földi  élete
  szolgálat, az emberek szolgálata volt. Azért jött el emberi világba,  hogy
  életének feláldozásával a  mi megváltásunkat  és üdvösségünket  szolgálja.
  Szolgálatának és alázatának egyik jele az volt, amikor az utolsó  vacsorán
  megmosta tanítványai lábát. Ezt követően parancsba adta, hogy  tanítványai
  utánozzák  őt  a   szolgálatban.  Ha  elsők   szeretnénk  lenni,   legyünk
  mindenkinek  a  szolgája!  Az  alázatosan  végzett  szolgálat  érdemszerző
  cselekedet számunkra.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Istenünk, ha eljön a  végső "átmenet" pillanata,  add, hogy derűs  szívvel
  induljunk, nem  sajnálva azt,  amit  magunk mögött  hagyunk, hiszen  ha  a
  hosszú keresés után  Veled találkozhatunk, újra  megtalálunk minden  igazi
  értéket, amit itt a földön megismerhettünk.