Jézus  így  tanított  az  utolsó  vacsorán:  "Az  az  én  parancsom,  hogy
  szeressétek egymást,  amint  én  szerettelek  titeket!  Nagyobb  szeretete
  senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti  barátaim
  vagytok, ha  megteszitek, amit  parancsolok nektek.  Nem mondalak  titeket
  többé szolgának, mert  a szolga nem  tudja, mit tesz  az ura.  Barátaimnak
  mondalak benneteket, mert mindazt,  amit hallottam Atyámtól, tudtul  adtam
  nektek. Nem ti választottatok engem,  hanem én választottalak titeket;  és
  arra  rendeltelek,  hogy  elmenjetek  és  gyümölcsöt  hozzatok:  maradandó
  gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától  az én nevemben, megadja nektek.  Azt
  parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"
  Jn 15,12-17

  Elmélkedés:

  Jézussal való kapcsolatunkat  a kölcsönös és  állandó szeretet élteti.  De
  szeretetünknek nem csupán  Isten felé  kell irányulnia,  hanem az  emberek
  felé is. E területen pedig nem tehetünk különbséget. Nem mondhatjuk,  hogy
  egyeseket szeretünk, másokat viszont nem, hanem mindenki felé  szeretettel
  kell  viseltetnünk.  Jézus  önfeláldozó  szeretete  mindannyiunk   számára
  utánozható,  követhető.  Nem  kéri   mindannyiunktól,  hogy  haljunk   meg
  másokért,  de  kéri,  hogy   éljünk  másokért,  azaz  életünket   állítsuk
  embertársaink szolgálatába. Azáltal  válhatunk Jézus igazi  tanítványaivá,
  hogy a szeretet gyakorlása lesz mindennapjainkban az első.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Ki vagy Te, édes fény, mely betölt engem, és beragyogja szívem sötétségét?
  Mint anyai  kéz vezetsz  engem, s  ha elengednél,  egy lépést  sem  tudnék
  tenni.
  Te vagy a tér, mely körülfogja  és magába rejti létemet. Tőled  elhagyatva
  elsüllyednék a mélyben, a semmiben, melyből a létre hívtál.
  Közelebb vagy hozzám, mint én magamhoz,  bensőbb vagy, mint a legbensőm  -
  mégis elérhetetlen és felfoghatatlan vagy, Szentlélek! Örök szeretet!
  Edith Stein