Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai
  megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük,
  hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért
  hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön  az
  óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
  magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
  azért mondtam  nektek,  hogy  békességet  találjatok  bennem.  A  világban
  üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
  Jn 16,29-33

  Elmélkedés:

  Az apostolok  az  utolsó  vacsorán  lelkesen  állítják,  hogy  megértették
  Mesterük szavait és kijelentik,  hogy hisznek abban,  hogy Jézus az  Isten
  küldötte. Röviddel később  azonban próbatétel  elé kerül  hitük, amikor  a
  katonák elfogják és erőszakkal elviszik  Jézust. A próbatételt nem  állják
  ki, hiszen félelmükben elmenekülnek. Az utolsó vacsorán még együtt  vannak
  Jézussal, de hamarosan  elhagyják őt. A  magabiztos emberek  bizonytalanná
  válnak, hitükben megrendülnek, s nem  értik a váratlan eseményeket.  Jézus
  húsvéti feltámadása és  a vele  való találkozások változtatják  meg ezt  a
  helyzetet,  s  ettől  kezdve  már  elkötelezetten  lesznek  a   feltámadás
  hirdetői.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
  az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
  gyermekéhez méltóan cselekednem!
  Maradj  bennem!  Add,  hogy   én  is  mindig   benned  maradjak,  és   úgy
  szerethesselek, ahogyan  te szeretsz  engem!  Nálad nélkül  semmi  vagyok.
  Magamtól  semmire   sem  megyek.   De   egyesíts  önmagaddal,   tölts   el
  szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!