Péter apostol bizonyára gyakran azt kívánta, bárcsak ne nyitotta volna
ki a száját, és odébbállt, vagy másképpen viselkedett volna. Jézus
előre figyelmeztette Pétert a tagadásokra. Ő figyelmeztet bennünket is.
De nem mindig figyelünk oda.
Elég régóta élek már ahhoz, hogy sok megbánni valóm legyen. Köztük
szavak - általában harsány kritikák -, melyek jó szándékom ellenére
sohasem segítettek senkinek.
Néhány éve megsértettem valakit, akivel együtt szolgáltam. Csak
nemrégiben tettük meg az első lépést a kibékülés felé. Örülök, hogy
megtettük. Nem volt könnyű számomra, és bizonyára neki sem. De
biztosított róla, hogy nincs benne semmi gyűlölet. Felbecsülhetetlen
értéke van az ilyen megbocsátásnak. Mindketten fölismertük, hogy a
múltat nem tudjuk megváltoztatni. Ehelyett úgy döntöttünk, hogy előre
nézünk.
Ez nem könnyű, mert, mint Péter, emlékszünk, mit tettünk. Nehéz
felejteni és megbocsátani - néha leginkább magunknak.
Ha a megtörténteken nem is, jelenlegi viselkedésünkön tudunk
változtatni. Gondolkozhatunk, mielőtt beszélnénk, kereshetjük a
megbántottak bocsánatát. És megbocsáthatunk magunknak. Ezek nem
egyszerű, de szükséges döntések.

Imádság: Istenünk, segíts megbocsátani magunknak, ahogy másoknak
megbocsátunk.

 Ámen.