Nagymamám valóságos imabajnok volt. Akár 20 percen keresztül is tudott
imádkozni lélegzetvétel nélkül, teletűzdelve imáit a régi fordítású
Biblia idegen hangzású szavaival. Imái tartalmukat és formájukat
tekintve is választékosak voltak. Sorozatos agyvérzései után azonban
közvetlenül és egyszerűen imádkozott. A kórházban, mikor a kezét
fogtam, így fohászkodott: "Ó Istenem, segíts meg! Ó Jézusom, vigasztalj
meg!"
Nagymamámhoz hasonlóan a zsoltárírók is példát adnak az ékesszóló
imákra, de a lényegre törő, egyszerű szavakra is. A zsoltárok magasztos
versei között gyakran megtaláljuk a szív legmélyéről fakadó szavakat:
"ments meg", "szabadíts meg", "hallgass meg", "ne hagyj el"!
A 71. zsoltár megmutatja, hogyan imádkozhatott Jézus életének utolsó
hetében, tudva, hogy nagy próbatételt kell elszenvednie, s ugyanakkor
vigaszt és megnyugvást találva Isten hatalmában és kegyelmében.
Jézusnak szüksége volt Isten jelenlétére és vezető kezére azon a héten
Jeruzsálemben. (Lk 19-23) Ha bizonytalanság vagy fájdalom gyötör, mi is
gondolhatunk arra, hogy Isten számunkra is "a menedék sziklája és erős
vár."

Imádság: Urunk, légy menedékünk, ha életünk bajai ránk nehezednek.
Fogadj el, ments meg és újíts meg minket, hogy dicsőíthessünk, s
továbbadhassuk a jó hírt.

 Ámen.