Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
  nektek: Bármit  kértek majd  az én  nevemben az  Atyától, megadja  nektek.
  Mindeddig semmit sem kértetek  az én nevemben.  Kérjetek, és kaptok,  hogy
  örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
  amikor már nem  hasonlatokban szólok, hanem  nyíltan beszélek az  Atyáról.
  Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
  kérem értetek  az  Atyát. Hiszen  az  Atya  szeret titeket,  mivel  ti  is
  szerettetek engem,  és  hittétek, hogy  az  Istentől jöttem.  Eljöttem  az
  Atyától és a világba  jöttem. Most elhagyom a  világot, és visszatérek  az
  Atyához.
  Jn 16,23b-28

  Elmélkedés:

  Jézus arra  biztatja apostolait,  hogy bátran  forduljanak kéréseikkel  az
  Atyához, és ő  teljesíteni fogja  azokat. Az ember,  aki Istennel  szemben
  sokszor   megtapasztalja    kicsinységét,   de    tudatában   van    Isten
  mindenhatóságának, ösztönösen is odafordul kéréseivel ahhoz, akitől reméli
  azok teljesítését.  Jézus  azonban  az  imának  ennél  magasabb  szintjére
  szeretne elvezetni minket, arra az igazi imára, amely az Ő nevében  fordul
  az Atyához. A Jézus nevében való imádkozás feltételezi, hogy  kapcsolatban
  vagyunk vele és azt fogjuk kérni, ami az ő akaratának megfelel. Imádságunk
  feltétele továbbá az is, hogy szeressük őt. Mindazok kérése teljesül, akik
  szeretik  Jézust   és  hiszik,   hogy  az   Atya  küldte   őt.   Kéréseink
  teljesítésének alapja  Isten  irántunk való  szeretete,  akinek  gyermekei
  vagyunk.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Ó, én Istenem, én  Uram! Hányan vannak,  akik örömüket és  vigasztalásukat
  keresik  tebenned,  s  akiknek  kegyelmeket  és  ajándékokat   osztogatsz.
  Ellenben nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és
  mellőzve a maguk  érdekét, olyasvalamivel akarnak  neked kedveskedni,  ami
  áldozatukba kerül.
  Mert hiszen,  én Istenem,  tebenned ugyan  nem hiányzik  a jóakarat,  hogy
  nekünk kegyelmeket adj;  csakis mi  követünk el mulasztást  azzal, hogy  a
  kapott kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
  kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
  Keresztes Szent János