Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám,
  nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni
  fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy  és
  én tebenned, úgy legyenek ők is  mibennünk, és így elhiggye a világ,  hogy
  te küldtél engem.  Megosztottam velük a  dicsőséget, amelyet nekem  adtál,
  hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy
  így ők is  teljesen egyek legyenek,  s megtudja a  világ, hogy te  küldtél
  engem, és szereted őket,  amint engem szerettél.  Atyám! Azt akarom,  hogy
  akiket  nekem  adtál,  ott  legyenek  velem,  ahol  én  vagyok  s   lássák
  dicsőségemet, amelyet  nekem  adtál, mivel  már  a világ  teremtése  előtt
  szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek,  s
  ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és
  ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz,  bennük
  legyen, és én is őbennük legyek.
  Jn 17,20-26

  Elmélkedés:

  Az egyházért és annak közösségéhez tartozókért imádkozik a mennyei Atyához
  Jézus  a  főpapi   ima  következő   részében.  Könyörgésébe   belefoglalja
  mindazokat, akik az  igehirdetés és a  tanúságtétel hatására hinni  fognak
  benne. A hívek egységének és a közöttük megvalósuló szeretetnek a  mintája
  az a szeretet, ami az Atyát összekapcsolja a Fiúval. Sajnálatos tény, hogy
  az egyház történelme során a szervezeti egység több alkalommal  megsérült,
  amelynek oka sok esetben a szeretet hiánya lehetett. Ez a tény mutatja meg
  számunkra annak fontosságát, hogy miért kell gyakorolnunk a szeretetet más
  keresztény felekezetek tagjaival is,  s azt is  jelzi, hogy e  szeretetben
  való egység nélkül nincs remény a szervezeti egységre.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Mindig soknak tartjuk,
  amit mi teszünk másokért;
  ellenben amit mások tesznek érettünk,
  azt semmibe sem vesszük.
  Úgy látszik, két szívünk van:
  egy lágy, gyöngéd, engedékeny - önmagunk számára,
  és egy kemény, szigorú, zord - embertársaink számára.
  Szalézi Szent Ferenc