Jézus a szenvedését  megelőző napokban példabeszédekben  kezdett szólni  a
  főpapokhoz és a nép elöljáróihoz:  Egy ember szőlőt ültetett.  Bekerítette
  sövénnyel; pincét is ásott,  meg őrtornyot is  épített benne. Aztán  bérbe
  adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
  Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,  hogy
  beszedje a  szőlő  terméséből neki  járó  részt. Ezek  azonban  nekiestek,
  megverték, és üres  kézzel elkergették.  Ekkor másik  szolgát küldött  oda
  hozzájuk: annak betörték a fejét,  és gyalázatosan elbántak vele.  Küldött
  egy harmadikat  is:  azt  megölték.  Küldött  aztán  még  többet:  közülük
  egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.  Ezután már csak az  egyetlen
  fia maradt,  akit nagyon  szeretett. Végül  őt küldte  hozzájuk, mert  így
  gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A szőlőmunkások azonban így
  biztatták egymást: "Itt az  örökös. Gyerünk, öljük meg,  és mienk lesz  az
  öröksége!" Nekiestek tehát,  megölték, és kidobták  a szőlőből. Vajon  mit
  tesz majd  erre a  szőlő ura:  Elmegy, elpusztítja  a szőlőmunkásokat,  és
  másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
  A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
  Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
  Erre el akarták  fogni Jézust,  de féltek a  néptől. Megértették  ugyanis,
  hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
  Mk 12,1-12

  Elmélkedés:

  A nép vallási vezetői megértették, hogy a gyilkos szőlőmunkásokról mondott
  beszéd valójában  róluk  szól.  Az  ő elődeik  szegték  meg  a  szövetségi
  hűséget, megölték a prófétákat, s most ők azok, akik Jézus életére törnek.
  Mindez  az  üdvtörténet  része,  tehát  Isten  üdvözítő  szándéka  szerint
  történt. Krisztus az  elmozdíthatatlan szegletkő, akire  a megváltás  műve
  épül. Nagy ára van megváltásunknak: Isten Fiának kellett meghalnia  ahhoz,
  hogy  mi  megszabaduljunk  a  bűn  szolgaságából  és  a  haláltól.  Az   ő
  feltámadása révén juthatunk el az Atyához.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Istenem: úgy állok előtted, mint a gyermek. Te magad akarod, hogy  olyanok
  legyünk, mint  a gyermek:  aki teljesen  szót fogad  a felsőbb  akaratnak.
  Ledobom magamról minden  büszkeségemet, ami  előtted szégyenem.  Készséges
  lélekkel figyelek szavadra.
  André Gide