Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)

Amikor a 21 éves fiunk, Michael meghalt egy autóbalesetben, fájdalom
emésztette szívünket. A halála után családtagok és barátok vettek
körül, akik próbáltak megvigasztalni. Tudtuk, hogy szívből jövő jó
szándék vezérli őket. Néhány szó tényleg segített, de egy pár
megjegyzés kifejezetten bántott. Azt hallva, hogy "most már jobb helyen
van", és "Isten azt akarta, hogy hazatérjen" kicsit sem tudta
lecsillapítani a lelkünk fájdalmát.
Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy Lázár meghalt, de fel fog
támadni a sírból. Ha Jézus tudta, hogy a történet feltámadással
végződik, miért sírt mégis? Azt gondolom, hogy a sírókkal sírt ő is,
mert szerette őket, és mert elszomorította Mária bánata.
Jól tudják azok az emberek, akik gyászolnak, hogy a sírás
megkönnyebbülést hoz, és a gyász könnycseppjei Isten kegyelmének
ajándéka. Azoktól kaptuk mi is a legnagyobb segítséget, akik szavak
híján egyszerűen együtt sírtak velünk. A tragédia tükrében láthattuk
meg, mennyire szerették nemcsak Michaelt, hanem minket is. A szavaknak
is megvan a helyük, de még nagyobb dolog, ha megosztjuk a fájdalom
könnyeit. Ha így teszünk, Isten kegyelmét testesítjük meg azok számára,
akik gyászolnak.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts lerombolni a gátakat, és megnyitni
szívünket azok felé, akiket szeretünk.

 Ámen