Az orvos belépett a szobába, ahol fiam ágya mellett virrasztottam. Egy
fertőzés tombolt testében, tönkretéve belső szerveit és a szívét.
"Antibiotikumot fecskendezünk be, de ha a fertőzés eléri az
agyállományt, nem éri meg a reggelt."
Letaglózva ültem. Meg fog halni a tizennyolc éves fiam? Soha nem
éreztem még magam ilyen egyedül és kiszolgáltatottnak. Szívem mélyéből
Istenhez kiáltottam. Azt akartam, hogy válaszoljon. Lassanként békesség
és megnyugvás töltött el. Ott, egyedül a sötétben, bíztam abban,
történjék bármi, Isten átsegít rajta. Egész éjjel a betegágy mellett
ültem, és tudtam, Isten mellettem van.
A fiam túlélte az éjszakát, de a gyógyulás lassú és fájdalmas volt. A
betegség miatt maradandó károsodást szenvedett, de éppen most fejezi be
a főiskolát, és élete előre halad. Mindezekben velünk volt Isten.
Életemnek ez a sötét időszaka erősebbé tett. Most már tudom, hogy
amikor gyenge vagyok, Isten megsegít, és mellettem jön a sötétség
völgyében.

Imádság: Istenünk, segíts megértenünk, hogy te minden időben mellettünk
vagy, a legnehezebb időszakokon is átsegítesz, és válaszolsz imáinkra,
még mielőtt eléd tárnánk azokat.

Ámen.