Barátom figyelmesen hallgatta fecsegésemet zsúfolt napomról és teendőim
véget nem érő listájáról. Úgy hittem, bölcsen használtam ki időmet, de
válasza meglepett.
"Hova illesztetted be Istent?" - kérdezte. Zavarba jöttem, hiszen
erőfeszítéseimért dicséretet vártam. Kérdésére át kellett értékelnem
zsúfolt naptáramat.
Legtöbbünk szorgalmasnak szeretne tűnni mások szemében. Merjük-e
vállalni, hogy időt szánunk az imádságra, a bibliaolvasásra, vagy arra,
hogy egyszerűen csak leülünk, és számba vesszük Isten áldásait az
életünkben?
Jézus szolgálatra hívta el tanítványait; ám ennél többet is akart,
kapcsolatban akart lenni velük. Éppen ezért pihenésre is hívta őket,
testük és lelkük megújulására, hogy el tudják végezni a rájuk bízott
munkát.
Könnyen beleeshetünk a csapdába, hogy próbáljuk az embereket
tetteinkkel lenyűgözni, miközben elsiklunk az Istennel töltött
"pihenés" fontossága mellett. Ha naptárunkban Isten is szerepel,
megújult erővel végezhetjük napi feladatainkat.

Imádság: Mennyei Atyánk, bocsásd meg, hogy erőfeszítéseinkkel próbálunk
tetszeni neked. Vonj félre minket, hogy megújulhassunk a veled töltött
időben.

Ámen.