Szokványos napként indult, és úgy is folytatódott. Ugyanazok a
megszokott dolgok, mint az elmúlt időszak bármely napján. Közel négy
hónapja az 54 éves feleségem betegsége okozta körülmények határozták
meg napjaim folyását, és a tevékenységeimet. Tehát ezen a napon is a
megszokott munkámmal foglalatoskodtam. A sok tennivaló között, melyeket
végezni akartam, figyelmemet azoknak szenteltem, melyeket mindenképpen
meg kellett csinálnom.
A nap végén felidéztem magamban a történéseket. Bár úgy gondoltam
vissza rá, mint egy szokásos napra, melyben a megszokott dolgoktól
talán egy kicsivel több minden történt, egy gondolat mégis tanyát vert
bennem, melytől nem tudtam szabadulni: Végül is, ez egy jó nap volt!
Amint ezek a szavak befurakodtak elmémbe, egy zsidó költőnek a szavai
társultak hozzá: "Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és
örüljünk ezen!" (Zsolt 118,24)
Egyik nap sem közönséges nap, mert minden nap egy igen jó nap - egy
értékes ajándék, melyet a napok Teremtője ajándékozott nekünk. Ezért
minden napot bölcsen ki kell használni, teljes mértékben örülni kell
neki, és őszintén meg kell becsülni.

Imádság: Teremtőnk, minden jó nap adományozója, köszönjük ajándékodat.
Add, hogy bölcsen használhassuk napjainkat.

 Ámen.