Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az
igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem
hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt
hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a
tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem
marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő,
ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz,
mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik,
mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha
bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok,
kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok,
és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
A szőlőtőről és a vesszőkről szóló példabeszédben Jézus azt a
kapcsolatot
írja le, ami közte és tanítványai között áll fenn. Nem csupán
fizikai
kapcsolatról vagy közelségről van szó, hanem arról, hogy Jézus
biztosítja
az élethez szükséges erőt a benne hívők számára. Tehát benne
hiszünk,
belőle élünk, ő a reményünk forrása, ő tanít bennünket a
szeretet
gyakorlására, s általa kapcsolódunk a mennyei Atyához.
Teljesen
értelmetlen volna részünkről, ha megszakítanánk ezt az éltető
kapcsolatot,
mert akkor az örök életünk is veszélybe kerülne. Jézus
hasonlata
ugyanakkor rávilágít a tanítványok egymással való kapcsolatának
alapjára:
Krisztus által kapcsolódunk egymáshoz.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Mária, az emberré lett Igének Anyja és a mi Édesanyánk! Íme, lábad
elé
borulunk ennek az új napnak reggelén, és átvesszük Tőled Urunk
nagy
ajándékát.
Kezedbe és szívedbe helyezzük egész létünket. Tieid leszünk
értelmünkkel
és akaratunkkal, szívünkkel és testünkkel. Alakíts ki bennünk
anyai
jóságoddal ezen a napon új életet, a Te Jézusod életét!
______________________________
__
Kommentáld!