Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
  nektek: ti  majd sírtok  és  jajgattok, a  világ  azonban örülni  fog.  Ti
  szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor  szül,
  szomorkodik, mert eljött az  ő órája; de  amikor megszülte gyermekét,  már
  nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
  ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni
  fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon
  már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
  Jn 16,20-23a

  Elmélkedés:

  Jézus szenvedésének óráiról beszél tanítványainak. Ez az idő félelemmel és
  szomorúsággal teli lesz  a tanítványok  számára, miközben  a világ  örülni
  fog. A  tanítványok szomorúsága  azonban  hamarosan örömre  fog  változni,
  mégpedig olyan örömre, amit senki sem tud ezután elvenni tőlük. Ez az öröm
  a viszontlátás öröme, a feltámadt  Krisztussal való találkozás öröme.  Ezt
  az örömöt  valójában még  Jézus  távozása a  mennybe  sem szünteti  meg  a
  későbbiekben,  hiszen  hamarosan  elérkezik  a  Szentlélek,  aki  Krisztus
  küldetését folytatja  a világban.  Lelke által  Krisztus él  bennem, az  ő
  élete folytatódik az én életemben.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Jézusnak Szent Anyja! Te, aki  az alázatosságban és a nagylelkűségben  "az
  Úr szolgálóleánya" voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a  világ
  üdvösségét szolgáljuk.  Nyisd  meg szívünket  Isten  országa és  a  minden
  teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira.
  II. János Pál