Szomszédom a szőlőmunkásokról szóló történetet zavarónak érezte, mert
Istent igazságtalannak ábrázolja, és ez nem igaz. Emlékeztettem, hogy
ez egy példázat, nem szó szerint kell érteni, és nem mondja, hogy a
szőlősgazda, aki Istent szimbolizálja, igazságtalanul cselekszik. A
gazda szokatlan méltányossága arra tanít minket, hogyan bánik velünk
Isten. A kegyelem nem illik bele az igazságosságról alkotott
elképzelésünkbe.
Isten "gazdaságpolitikája" megdöbbent minket. Mi anyagilag versenyezve
és érdemeken keresztül próbálunk gyarapodni. Igazságos fizetésről
beszélünk, és egyetértünk, hogy mindenkinek csak annyit kell kapnia,
amennyiért megdolgozott. Emberi felfogásunk szerint a kegyelem nem
célravezető. A példázat mégis azt tanítja nekünk, hogy Isten többet
akar adni, mint amennyit megérdemlünk, mert ilyen a természete.
Nehéz elfogadnunk Isten feltétel nélküli jóságát, és közreműködni ebben
az isteni adakozó rendben, melyben az ember több jót kap, mint amennyit
érdemel. Ebben pedig úgy vehetünk részt, ha mindenkihez a Krisztusban
kapott kegyelemmel fordulunk. Ez Isten követőinek elhívása: megosztani
másokkal az ő túláradó jóságát és nagylelkűségét.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy a nehéz helyzetekben is könyörületesek
tudjunk lenni. Add, hogy bemutassuk jóságodat mindenben, amit teszünk.

Ámen.