Nagyon megterhelődve mentem a legutóbbi imaórára. Rám szakadt
gyermektelenségem, életem sikertelensége, bántottak megoldhatatlannak
látszó problémák környezetemben. Több éve nem dolgozom, állásomból
hosszú, hűségesen végzett munka után nem nagy dicsőséggel jöttem el. Az
elbocsátástól egy agyműtét mentett meg, így hálás lehetek Istennek,
hogy sok emberrel ellentétben nem kerültem utcára.
Próbálom szabadidőmet Isten szolgálatára felhasználni, amire elhívást
betegágyamon kaptam. Más munkát vállalni nem merek, betegségem kísérői
a felejtés, és nem tudok hosszabb időn át koncentrálni. A sátán sokat
kísért, mindenáron Isten jóságát bölcsességét akarja bennem
megkérdőjeleztetni.
Imaórán a fenti ige szíven ütött. Átéreztem Isten gondoskodó
szeretetét, Atyai jóságát és hatalmát. Magam kicsinységében megláttam
hozzám hajló kegyelmét, és tudtam, könnyeimet ő tartja számon, hisz az
övé vagyok. Az imaórát sokszor a másokért való könyörgés alkalmának
tartjuk, számomra mind e mellett egy igazi felszabadulást adó óra lett.

Imádság: Drága Úr Jézus, köszönjük, hogy aki hozzád jön, azt
semmiképpen nem küldöd el magadtól. Adj nagyobb bizalmat, hitet, hogy
bátran rád tegyük terheinket, hálát adva megoldásodért.

 Ámen.