Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  "Én  vagyok az  út,  az
  igazság és  az élet.  Senki sem  juthat el  az Atyához,  csak általam.  Ha
  ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek  őt,
  és látjátok." Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és  ez
  elég nekünk." Jézus így  válaszolt: "Már olyan  régóta veletek vagyok,  és
  nem ismersz engem,  Fülöp? Aki  engem lát, az  látja az  Atyát is.  Hogyan
  mondhatod hát: Mutasd meg  nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én  az
  Atyában vagyok,  és  az  Atya énbennem?  A  szavakat,  amelyeket  hozzátok
  intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem
  van. Higgyétek el,  hogy én  az Atyában vagyok,  és az  Atya énbennem!  Ha
  másért nem,  legalább  a  tetteimért  higgyétek!  Bizony,  bizony,  mondom
  nektek:  Aki  hisz  bennem,  ugyanazokat  a  tetteket  fogja   végbevinni,
  amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én  az
  Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek,
  hogy az  Atya megdicsőüljön  a Fiúban,  Ha pedig  tőlem kértek  valamit  a
  nevemben, azt is teljesítem."
  Jn 14,6-14

  Elmélkedés:

  János evangéliumának elején arról olvashatunk, hogy Istent soha senki  nem
  látta, csak az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki. E kijelentés egyértelműen
  arra utal, hogy Jézus személyén keresztül ismerhetjük meg az igaz  Istent,
  illetve Jézus cselekedeteiben  Isten tevékenykedik. Ezt  erősíti meg a  mi
  Urunknak a mai evangéliumi részben  olvasható tanítása: aki a Fiút  látja,
  az látja a  mennyei Atyát  is. Az Istent  kereső embernek,  az Isten  után
  vágyakozó  embernek  tehát   mindenekelőtt  Jézust   kell  keresnie,   aki
  megmutatja az Atyát. A szenvedő  Krisztus arcában az irgalmas Atya  tekint
  ránk, a feltámadt  Krisztus arcában  pedig a minden  embert az  üdvösségre
  hívó Atya arcát fedezhetjük fel. Jézus  az Atyához vezető út, Jézusban  az
  Atya igazsága nyilvánul meg  számunkra, s Jézus  élete Isten benső  életét
  tárja elénk.
  (c) Horváth István Sándor



  Imádság:

  Örvendeztél, ó, Szent Fülöp,
  hogy Jézus téged meghívott,
  s mint Pétert, legfőbb társadat,
  őhozzá buzgó szív csatolt.

  Mert Jézus bensőségesen
  osztotta Lelke zálogát,
  közölte Atyja titkait,
  s önnönmagáét bízta rád.

  És szívedben is, Szent Jakab,
  Krisztus szerelme lángra kap,
  rokon, mintegy testvére vagy,
  és Egyházának oszlopa.

  Első lettél Sion hegyén,
  ki nyáját híven őrized,
  s az üdvösségnek útjait
  számunkra is meghirdeted.

  Ó, boldogok, ti Jézusért
  ontjátok tiszta véretek;
  ha minket ily nagy példa vonz,
  bizton nyerünk el mennyeket.

  Ha megtaláljuk otthonunk,
  nyugszunk Atyánknak szent ölén,
  és együtt zengjük boldogan
  a Hármas-Egy dicséretét. Ámen.