Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
  templomba.  Ott  körülnézett,  és   mindent  szemügyre  vett.  Mivel   már
  esteledett, a tizenkét apostollal  együtt kiment Betániába. Amikor  másnap
  eljöttek Betániából,  Jézus  megéhezett.  Messziről  látott  egy  zöldellő
  fügefát. Elindult feléje, hátha talál  rajta valami gyümölcsöt. De  amikor
  odaért, csak leveleket talált rajta, mert  még nem érkezett el a  fügeérés
  ideje. Ekkor  így szólt:  "Senki se  egyék rólad  gyümölcsöt soha  többé!"
  Tanítványai is hallották ezt.
  Nemsokára Jeruzsálembe  érkeztek.  Jézus  bement a  templomba,  és  kezdte
  kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
  galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
  is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: "Hát nem azt
  tanítja az  Írás: "Az  én házamat  minden nép  az imádság  házának  nevezi
  majd?" Ti  pedig rablók  barlangjává  tettétek." Amikor  a főpapok  és  az
  írástudók értesültek  erről, azon  tanakodtak, miképpen  okozzák  vesztét.
  Féltek ugyanis tőle,  mert az  egész nép  lelkesedett tanításáért.  Amikor
  beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
  Másnap reggel, amikor  a fügefa  mellett vitt  el az  útjuk, látták,  hogy
  tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
  "Mester, nézd,  a  fügefa,  amelyet  megátkoztál,  elszáradt!"  Jézus  ezt
  válaszolta nekik: "Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha  valaki
  azt mondja a hegynek: "Emelkedjél föl,  és vesd magad a tengerbe", és  nem
  kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az  valóban
  úgy is lesz.  Azért mondom  nektek, bármit  kértek imádsággal,  higgyétek,
  hogy megkapjátok, és  el is  nyeritek. Amikor  pedig imádkozni  készültök,
  bocsássatok  meg  annak,  akire  nehezteltek,  hogy  mennyei  Atyátok   is
  megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti  nem bocsátotok meg egymásnak,  mennyei
  Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
  Mk 11,11-26

  Elmélkedés:

  Jézus  életének  utolsó  eseményeihez,  a  megváltás  napjaihoz  közeledve
  történt a fügefa megátkozása és a kereskedők kiűzése a templomból.  Mindez
  szükséges Jézus magatartásának megértéséhez. Jézus jogosan gondolja,  hogy
  nem volna helyénvaló tovább tűrni a templomban a helytelen cselekedeteket,
  amelyek szégyent  hoznak  e  szent  helyre. A  mennyei  Atya  akarata  fog
  érvényesülni és megvalósulni, amikor a Fiú feláldozza életét. A  megváltás
  új korszakot  nyit, új  időt  kezd az  emberiség életében.  Elérkezett  az
  isteni számonkérés ideje, amelyet nem  az ember határoz meg. Vajon  készen
  állunk-e  állandóan  arra,  hogy   Istennek  elszámoljunk  lelki   életünk
  gyümölcsiről?
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Szentséges Szűz Mária,  Isten Anyja,  Te ajándékoztad a  világnak az  igaz
  világosságot, Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál
  Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad.
  Mutasd  meg  nekünk  Jézust.  Vezess  minket  Őhozzá.  Taníts  meg  minket
  megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az
  élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.
  XVI. Benedek pápa