Abban az  időben  Jézus  ezt mondta  tanítványainak:  "Aki  szeret  engem,
  megtartja tanításomat,  Atyám  is szeretni  fogja  őt, hozzá  megyünk,  és
  lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat.  A
  tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az  enyém, hanem az Atyáé, aki  engem
  küldött. Ezeket  akartam  nektek  elmondani,  amíg  veletek  vagyok.  S  a
  Vigasztaló, a  Szentlélek, akit  majd a  nevemben küld  az Atya,  megtanít
  titeket mindenre,  és  eszetekbe  juttat  mindent,  amit  mondtam  nektek.
  Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy  a
  világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen.  Hiszen
  hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
  szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
  nálam.  Előre  megmondtam  nektek,  mielőtt  megtörténnék,  hogy  ha  majd
  bekövetkezik, higgyetek."
  Jn 14,23-29

  Elmélkedés:

  Aki szeret
  "Aki szeret engem, megtartja  tanításomat. Aki nem  szeret, az nem  tartja
  meg tanításomat"  -  hallottuk  Jézus  szavait  a  mai  evangéliumban  (Jn
  14,23-24). Tanítás,  tanulás,  iskola.  Olyan  szavak  ezek,  amelyeket  a
  legtöbb gyermek a nyári szünetre  készülve már most szeretne  elfelejteni.
  De a vakációig még van egy  hónap, s érdemes volna belehúzni a  tanulásba,
  hogy jó  legyen  az  év  végi  bizonyítvány.  Azoknak  a  gyermekeknek  és
  fiataloknak, akik még  diákéveiket töltik  vagy éppen  ezekben a  napokban
  érettségiznek, szeretnék bátorításként egy  kis történetet mondani.  Lázár
  Ervin,  a  gyermektörténeteiről  jól  ismert  magyar  író,  a  Hóban  című
  novellájában írja le a következő esetet. Egy hideg téli napon, amikor  már
  a  reggeli  kemény,  zord  idő  előre  jelezte,  hogy  nagy  hóvihar   van
  készülőben, a tanyán élő  gyermeket szülei a  szokott időben felkeltik  és
  elküldik az iskolába. A gyerek aztán a nagyszünetben véletlenül meghallja,
  amint tanító nénije meglehetősen  méltatlankodva éppen őróla és  szüleiről
  beszél az igazgatónak: "Ezt a kis tanyasi gyereket ebben a rossz időben is
  elengedték  az   iskolába.  Milyen   emberek   a  szülei?"   Az   igazgató
  elgondolkozott egy rövid ideig a  kérdésen, aztán ezt mondta a  tanítónak:
  "Derék emberek. És a  gyerek is az lesz."  A történet tanulsága, hogy  nem
  buta kifogásokat kell keresni, hogy miért nem megyünk iskolába vagy  miért
  nem tanulunk.  Azért kell  tanulnia  minden gyermeknek,  hogy  becsületes,
  derék ember váljon belőle.

  Továbbgondolva a  történetet,  ugyanez  igaz a  templomra,  a  szentmisére
  járásra vonatkozóan  is.  Mert iskolába  még  csak elengedik  a  szülők  a
  gyermeket, ha esik az eső, de  a templomba már nehezebben. Még  szemerkélő
  eső sem kell, elég, ha a távolban megjelenik néhány sötétebb felhő,  máris
  kéznél van a  kifogás, hogy miért  marad el a  szentmise. Pedig a  gyermek
  fejlődéséhez szükséges a lelki növekedés is. Ahhoz, hogy becsületes, derék
  ember váljon  belőle,  szükséges,  hogy  a  jó  Istent  is  megismerje  és
  megszeresse.

  "Aki szeret engem, megtartja  tanításomat. Aki nem  szeret, az nem  tartja
  meg tanításomat" - mondja Jézus. Minden  pedagógus és szülő tudja, hogy  a
  gyermek akkor szeret egy tantárgyat, ha szereti a tanárt is. Ha nem szeret
  egy tanárt,  akkor  nem fogja  szívesen  tanulni a  tanár  által  oktatott
  tárgyat. Ez természetesen a hittanra, a hitoktató és a tanuló kapcsolatára
  is vonatkozik. De még inkább érvényes Jézussal való kapcsolatunkra.  Azért
  ismerkedünk meg Jézussal,  hogy megszeressük őt,  s általa megismerjük  és
  megszeressük Istent, a mi mennyei Atyánkat. Jézus azonban nem elégszik meg
  azzal, hogy megtanuljuk tanítását! Ennél sokkal többet kér tőlünk: tartsuk
  meg mindazt, amit  tanít nekünk!  És a tanítása  szerinti életünk  mutatja
  majd meg azt, hogy valóban szeretjük-e őt. Ha megtartjuk tanítását,  akkor
  szeretjük Jézust, de  ha elutasítjuk,  akkor valójában nem  él bennünk  az
  iránta való szeretet.

  Néhány  évvel  ezelőtt,  egyik  régebbi  tanítványom,  akit   szokásunknak
  megfelelően most is nevezzünk  Eszternek, éppen érettségizett. A  ballagás
  utáni napokban sok  bátorításra volt  szüksége. Jó tanuló  volt, de  mégis
  félt egy kicsit, mert a felnőtté  váló ember számára az érettségi az  első
  komoly próbatétel. Emlékszem  rá, hogy a  magyar érettségi után,  estefelé
  még mindig  izgatottan  mesélte,  hogy reggel,  a  tételek  kiderülésekor,
  hogyan  gondolkozott  azon,  hogy   az  Ady  költészetében  megjelenő   új
  érzésvilágot, Vörösmarty  Mihályt  vagy novellaelemzést  válasszon.  De  a
  következő napok is a tanulás és feszültség jegyében teltek Eszter számára,
  s amikor minden sikerült,  akkor jött csak  a nyugalom. Jézus  iskolájában
  viszont  folyamatos   a   tanulás,  mindennaposak   a   próbatételek,   és
  tulajdonképpen sosem  mondhatjuk, hogy  már  mindent tudunk,  már  mindent
  teljesítettünk. A Jézustól való tanulás, a szeretet elsajátítása nem lehet
  kényszer senki számára.  Aki szereti  Jézust, az tanul  tőle és  megtartja
  tanítását. Aki  nem szereti  őt,  az nem  él  tanítása szerint.  De  ebben
  mindannyian szabadok vagyunk.

  Befejezésül térjünk  még vissza  egy gondolat  erejéig a  rossz időben  is
  iskolába induló  gyermek példájához.  A szülő  indítja el,  engedi el.  Az
  útnak indítás, az elengedés a  szeretet jele. Butaság volna azt  gondolni,
  hogy felelőtlenségből indítja el a szülő gyermekét az iskolába, a világba,
  az  életbe,  ahol  számos  veszély  fenyegeti.  A  veszély  kockázatát  is
  vállalnia kell  annak, aki  becsületes és  derék ember,  becsületes és  jó
  keresztény akar lenni.  S a veszélyek  között sokszor ott  van a  szeretet
  megtagadásának kockázata is. A  növekedést, a szeretetben való  növekedést
  az Úr adja. Ez Isten ajándéka. Aki szereti Jézust, az megtartja tanítását.
  Aki szereti Jézust, nem keres  kifogásokat, nem menekül el embertársai  és
  önmaga elől, hanem megtartja tanítását.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Uram, Jézus, te magad vagy a szeretet! Taníts engem az egyetlen leckére, a
  szeretet gyakorlására. Soha nem  felejtem, hogy te  a végsőkig elmentél  a
  szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel  magadat,
  megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem  odaadást
  és hűséget.  Úgy akarok  élni,  ahogy te  éltél,  s úgy  akarok  szeretni,
  ahogyan te szeretsz engem!
________________________