Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3)

 Az egyik reggel a szegény özvegyasszonyról szóló történetet olvastam,
aki szegénysége ellenére bőkezűen adakozott, mindenét odaadva, abban a
hitben, hogy Isten majd gondoskodik róla. Jézus ezt az adakozást többre
tartotta, mint a gazdagok adományát, akik a fölöslegükből adtak.
Mindannyian a magunk lelki szegénységével jövünk Isten elé. Semmink
sincs, amit felajánlhatnánk viszonzásul Isten ajándékáért, csak
magunkat adhatjuk oda szolgaként, akaratának cselekvésére. Ő elfogad
minket, és elvezet az élet teljességére. Miközben a gyülekezetem
támogatása fontos része keresztyén felelősségemnek, Isten akarata, hogy
ne csupán kötelességből, hanem szívből adakozzak. Lelki szegénységem
felismerése hálásabbá tett, és megnyitotta szívemet egyházam munkájának
és a szükségben lévőknek a támogatására.

Imádság: Szerető Istenünk, fogadj el minket lelki szegénységünkben, és
segíts, hogy teljes szívből szeressünk és szolgáljunk téged.

 Ámen.