A NAGY HAJSZA

                         Mikor elhatároztam magam, az vezérelt, ha lúd legyen kövér. Ennyire engedékeny magammal csak egyszer lehetek. Egy évkönyvben olvastam,, hogy a mélyzsebű bonvivánok Innsbruckban lékelik zsebeiket. Merész vállalkozás volt, de reményteljes.! Irány Tirol! Ha már az „iparban” próbálkozom, legyen eredményes, ne csak a soványzsebű székely legények élvezzék bájaimat. Azt belátom, hogy jobb lett volna olyan időszakot választanom, amikor az alpinisták kiírt pályázatokra versengenek, de már nem tudtam parancsolni a véremnek. Mindjobban pezsgett!

A SZERETET HATALMA

     „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” Példabeszédek 4 / 23

               Már az sem érdekelt, hogy ömlik az eső, mert amúgy is bőrig áztam. Itt húzódtam meg a ligetben egy szomorúfűz alatt. Már mindegy! Ide jöttem, mert nem szeretem a pózolást, amikor mindenki figyel, van, aki őszintén sajnál, mások meg rosszindulattal, vagy csak azért, hogy legyen mit pletykálni.

HEGYVÍDÉKI BALLADA 6

                           Stuttgardba érkezve megtörtént Péter bemutatása a klubban. A táncmester kérésére páros gyímesi táncokkal kápráztattak el a csoportot. Bemutatták a sebes csárdást, a lassú magyarost, verbunkot valamint az oláhos invertitát. Őrjöngött a csoport a csodálattól és remélték, hogy egy belevaló táncos taggal bővül a csoport. Ádám meghívta a társaságot, hogy bemutassa a családját egy tipikus erdélyi vacsora kíséretében.

HEGYVIDÉKI BALLADA 5

                              Átgondolva az esetet, fárasztó és sok utánajárást igényelt volna az ügy intézése, de Isten segedelmével ajándék. Szívet melengető volt az is, ha otthon minden akadálymentesen sikerül, papi áldással veheti feleségül Margitot.

                             Újra Stuttgard!  Az apát szerint megindult a lavina, csak sikerülne Péternek kialkudni a házat.

HEGYVÍDÉKI BALLADA 4

                             A templomból igyekezett vissza a szállodába. A szobában kellemes félhomály és ismét érezte a helyiséget betöltő friss illatot. Kinézett az ablakon, az erősödő szél felborzolta a közelben folyóvíz felületét, eltűnt a környékbeli házak tükröződése. Az égbolt mindegyre teltebb lett a sűrűsödő szürke esőfelhőktől. Gyülekeztek, és már-már eleredt az eső

HEGYVÍDÉKI BALLADA 3

-          Figyelj komám! – fordult barátjához borozgatás közben Ádám. Kinn telepedtek le, a diófa alatti kert asztal mellett. Nekem komoly terveim vannak és az utóbbi időben nem hagy nyugodni. Gondoltam beavatlak téged is Még talán hasznodat, veszem.

-          Csak nem házasodsz?

-          A fenét! Én a magot már elültettem!

-          Hülye vagy? Milyen magot? Most amikor mindenki befejezte a palántálást, te milyen magokkal foglalatoskodsz?

HEGYVIDÉKI BALLADA 2

                                        Mindezek ismeretében Tankó Szilárd minden igyekezetével azon volt, hogy a lánya minden kapcsolatot fejezzen be egy ilyen sötétmúltú alakkal. Az anyában még volt némi egyetértés, bizonyára saját érzéseiből és múltjából kiindulva azon tűnődött, hogy valószínűleg lánya már szexuálisan is összeadta magát a legénnyel, mert meggyőző a szoros összetartozás és a szerelem.

   HEGYVÍDÉKI BALLADA

                                                  „… hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.” Jeremiás 46, 28 C

                   „Eddig vendég jól múlattál, ha tetszenék, elindulnál,

                     Eredj gazda, kapjál botra, a vendéget indítsd útra!” 

                   „Hadd el te kicsike, mit csináltál az este?

ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ…

                                               Az éjjel eleredt a hóhullás. Egyre sűrűbben és nagyobb pelyhekben hullt alá, betemetve a liget évszázados fáinak ágait és befagyott tengerré varázsolva a ligetet. Aztán úgy hajnal felé elállt és kezdetét vette a Nemere keserves süvítése Ez a szél a Kárpát-kanyarulat réme, kegyetlenül gyors és dermesztően hideg. Söpörte maga előtt a havat buckákba, ahol meg nem lehetett jéggé dermesztette a hó felületét.

   EGYEDÜL A CSILLAGOK ALATT

                                                     „… szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát!” Jeremiás 31, 19b

                          Gyakran úgy érzem magam, mint egy állomáson felejtett szatyor. Sokan ránéznek, de senkit sem érdekel különösebben.