HEGYVÍDÉKI BALLADA 6

                           Stuttgardba érkezve megtörtént Péter bemutatása a klubban. A táncmester kérésére páros gyímesi táncokkal kápráztattak el a csoportot. Bemutatták a sebes csárdást, a lassú magyarost, verbunkot valamint az oláhos invertitát. Őrjöngött a csoport a csodálattól és remélték, hogy egy belevaló táncos taggal bővül a csoport. Ádám meghívta a társaságot, hogy bemutassa a családját egy tipikus erdélyi vacsora kíséretében. A terítéken minden hazai finomság csábítóan kínálta magát. Hossza- vége nem volt a dicséreteknek és kíváncsiak voltak a receptekre. Közben Margit megfőzte a túrós pityókalevest

-          Többször hallottam a szót, pityóka, de nem tudtam azonosítani – szólt a táncmester - , de ,hogy annyi féle képen lehessen elkészíteni, megáll az ész!

-           Ha ennyire érdekel, megszerzem neked a nálunk kiadott recept könyvet: Százhúsz étel burgonyából. Nálunk a pityóka altalajkincs – fogta viccesre Ádám – Kincs, mert egyetlen, ami megterem nálunk, és altalaji, mert a földben terem! Mi ezzel hizlaljuk a sertést, attól annyira selymes és finom a szalonna. Láthatjátok alkoholt is készítünk belőle, sőt a kapzsi csángók a túrót is vegyítik krumplival, hogy több legyen amit a piacra visznek. Látszatra és kóstolásra is tökéletes, de a becsapott vásárló csak másnap veszi észre, hogy a túró barnul és savanyú. Itt a gőzölgő leves, merjetek, mert nagyon finom. Nálunk ezt a lusta asszony főztének hívják , mert úgy készül, hogy az asszony  pürének készíti a krumplit, de a leszűrt lébe visszatesz néhány szemet és hozzáad egy jó marék túrót. A túró elolvad és kész a leves. Aztán vannak, akik kísérleteznek ilyen-olyan fűszerezéssel, de az már más lapra tart.

Kanalazták, és nem győzték dicsérni. Később Margit felszolgálta a sült füstölt kolbászt és oldalast krumplipürével és savanyúságnak a tipikus erdélyi gyalult káposztát paprika csíkokkal vegyítve.

-          Itt minden remek – szólt a táncmester.-- Már azt fontolgatom, hogy feliratkoznék hozzátok állandó kosztosnak. Mivel tudtok még elkápráztatni?

-          Figyelj – szólt Ádám - A mi ételeink egyszerű parasztételek, abból készülnek, ami a házunk táján megterem. Nekünk nem áll módunkban különleges más égövi fűszerek és zöldségek, meg gyümölcsök használata. A mi fűszereink a kapor, ánizs, csombort és torma. Ezek is megteszik, hogy egészséges ételeket készítsünk. De ha nagyon érdekelnek az erdélyi különlegességek, meghívunk majd egy gömböc levesre, az aztán tipikus székely különlegesség.. Sok helyen a disznó gyomrából készítik a disznófösajtot,. Nálunk nem, mi a vízhólyagot használjuk erre a célra. A gyomor pedig a gömböc lesz. Miután alaposan megmosták, megtöltik a véreshúrka alapanyagával, de beleteszik a nyakkörüli összes véres húst is, páclében fellobbantsák és felfüstölik. Aztán télen, általában húshagyó kedden savanyú levesbe főzik, többnyire tárkonyosan fűszerezve, a gömböcöt ujjnyi szelességben felszeletelik, és reszelt tornával fogyasztják.

Késő estébe nyúlt a társalgás, de megérte, mert még jobban elmélyítette barátságukat. A sikeres bemutatkozás után Ádám győzködte Pétert, hogy maradjon az együttesben, de a legény nagyon vonakodott.

-          Komám,ez nem nekem való, nem az én világom. Én jól érzem magam otthon a hegyek között, mélyet szippantva a fenyőillatból! Meg aztán, ha vállaltuk, a házzal is kell valakinek foglalkozni, ha már te itt akarsz lehorgonyozni.

-          Barátom, nem erőltetlek, a te életed, a te lehetőségeid, s amint otthon mondják. felnőtt vagy, van buletined, határozz!

Münchenből megkapták az ereklyéket, s mivel Péternek nem volt kedve maradni, haza kellett vinni. Közben a dolgok kissé összekuszálódtak, Ádámot hívta az igazgató, mivel most enyhén lappangási idő van, megtehetné a moldovai utat.. Mondjon határozott időpontot, hogy megrendeljék a repülőjegyeket.

-          Nem, Jocó! Nem úgy verik a cigányt! Fölösleges költekezés. Haza kell vinnem a barátomat Gyímesbe. Kocsival megyünk, s mindenképpen olcsóbb, mert addig a benzint fedezi az Alapítvány, s onnan már „csak” egy ugrás Moldova,így sokkal kevesebbe kerül.

-          Te tudod, rád bízom a döntést. Értesüléseim szerint Csöbörcsögnek a román neve Cioborciu, oroszul pedig Csobrucsi. Az orosz a hivatalos, mert Transznisztria peremén van, a két terület határában. Ott is működik egy népi együttes, direkt a városkában, moldvai és ukrán táncokat mutatnak be. Gondolom ennyi útravaló elég. Nagyfiú vagy már és a többit tudod. Csupán ne próbálkozz „tyúkborogatással”, mert a helybéli „kakasok” elég veszélyesek.

A két barát útnak eredt, seperni a hosszú utat hazáig. Ádám otthon két napot időzött. Péterrel átnézték az Onódi- házat, fontolgatták, hogy az udvaron mivel lehetne bővíteni az életet. Tervbevettek, egy sütőkemence építését, hogy valódi káposztalapun sült erdélyi kenyérrel tudják fogadni a vendégeket. És következett a száguldás az ismeretlenbe. Sosem járt arra felé. Át kell szelnie Moldvát és igyekezett mielőbb elérni a határt, hogy ne időzzön Moldvában, mert fél a kocsifeltöréstől, ami eléggé gyakori. Különösen, ha külföldi a forgalmi szám. Az úttest aránylag jó volt. Kománfalvát elérve Bakó felé vette az irányt és a jelzőtáblák alapján tájékozódott Román és Jászvásár felé, mert aztán ott a Nikulina – Ungheni hídon mely átível a Pruton, megérkezik Moldáviába. Gondolta Kisinyovban éjszakázik, és körülnézett hol talál megfelelő szállást, de a borzalmasan magas árak mellett már-már azon volt, hogy a kocsiban alszik. Végül rátalált a Rata88 nevű szállóra a Liviu Rebreanu utcában, de elment a kedve, amikor látta, hogy emeletes ágyakat kell megosztani. Megállapodott a Top OK hostel ajánlatánál.. Kedves kis épület és aránylag kényelmes elszállásolás az August 31 és Armeneasca utcák kereszteződésénél. Az izgalom és tájékozatlanság hamar levette lábáról, nem érdekelte már a beharangozott híres moldovai bor, sem az alma, amit az Orosz Föderáció- szerte előszeretettel hirdetnek és vásárolnak. Ami kellemes volt, bármerre ment ugyanaz a selypítő moldvai beszéd hangzott, mint nálunk, a „cs” betűt ott is „s”-nek ejtik. A nép nagyon vendégszerető, csupán a bukarestieket és a moszkvaiakat utálják, viszont áhítattal viseltetnek a Nyugat iránt. Egy éjszakai pihenés után indult Transznisztriába.. Délkeletre hajtott a fővárostól és nem messze egy hídon kellett átmenni a valamikori rajonba, mely ma teletorokkal hírdeti  a független Köztársaságot.. A hídnál határőrök fogadták, románul beszélt, elmondta, hogy Németországból jött és Ciobeciuba szeretne eljutni, egy néptánc együttes meghívására.

                            - Da, da Csoborcsi – javította rögtön oroszra a megnevezést a katona.- Én is ott lakom. Ismerem a táncmesterüket, Hagima Oleget keresse.

                     Teljes infóval szolgált, milyen irányba haladjon, hol merre térjen. Furcsa volt, mert bármerre ment hallott román beszédet, de minden felirat orosz volt. Csupán a moldovaiaknak nem újdonság, mert Sztálin atya alkotta a moldáv nyelvet és népet., hogy különbség legyen a Prut két oldalán élő nép között. A nagy változás csupán annyiból állott, hogy Moldáviában cirill betűkkel írtak, de a beszéd, a szó nem változott. Nevetségesen egy időben kiadták a moldáv román szótárt, melyben az volt a röhejes, hogy ugyanazt a szót írták le cirill és latin betűkkel.. Átkozottul belesulykolták a háború utáni nemzedékbe, hogy ők moldávok.

                     Megérkezett Csöbörcsökre. Rendezett kis mezőváros, a központja valamikor előkelő lehetett, most a sok háborúskodás után eléggé megrongálódott, szegényes, a külváros viszont siralmas. Egy megrongálódott külsejű oszlopos ház homlokzatán olvasta Kulturnij Dom. Gondolta jó úton jár, itt kell keresnie Hagima Oleget. Magas, hosszú hajú bajuszos szőke férfi jött elé. Csodás kék szeme csillogott és piros szája úgy ívelődött, mint egy szent képen. Románul beszélt és bevezette egy kis irodába, ahol egy asztal mellett cigarettázott egy aránylag vásott legény.

-          Canea Sikvestru – mutatkozott be.. Hellyel kínálták és Oleg kedveskedve, kérdezte, hogy tea vagy kávé?

-          Itt többnyire török kávét iszunk, vagy orosz teát.

-          Mindkettő csábító, de inkább egy jó erős teát kérek, mert a török kávé túl zaccos.

-          Én is így vagyok vele – mosolygott Oleg. Nagyon kellemes beszélgető társnak ígérkezett és úgy tűnt, hogy kiszámított minden mozdulata.

Estefelé már előkerült a moldáv bor és édes aromájával itatta magát. Mondják, hogy egy borászati termelőszövetkezet annyira híres termékeiről, hogy minden turistacsoportot oda visznek, és áthaladva a nagy pincén minden hordóból kóstoltatják a finom nedűt. De azt is megjegyezték, hogy a magyarok mire átérnek a pince túlsó végére, már ropják a csárdást, és nagy hangon énekelnek.

                       Később áttértek a komolyabb társalgásra. Ádám elmondta jövetele célját, és szándékozik legalább egy hetet itt tölteni. Biztosították, hogy a szívélyes vendégfogadás a vérükben van, ez nem okoz gondot. Ádám próbálkozott mélyebb ismereteket szerezni a településről. Rájött, hogy eddigi ismeretei eléggé silányak. Korrigálta első téves információját, hogy annak idején Zöld Péter plébános valóban tizenegy napot töltött Csöbörcsögön, de nem kétszáz, hanem kétezerhatszázharminckilenc személyt gyóntatott és kétezerötszáztizenkét gyermeket keresztelt. Hatalmas szám, ha csak ennyi magyart is számolunk a hajdani településen. Szóba jött a nevük is. Ádám szerint mindkettő elrománosított magyar név, mert  Canea valamikor Kánya lehetett, és a Hagima is „hagyma”, csupán az „Y” helyét „i”-vel cserélték fel és meg lett az értelmetlen, semmit ki nem fejező szó, de átformált névnek megfelel. Ezt tette a román nacionalizmus is a moldvai csángókkal, erőszakkal írták neveiket elrománosítva.

-          Valóban, a nagyapám beszélt egy olyan nyelvet, amit nem értettünk- - mondta Oleg- - Az öregek egymás közt másképp beszéltek, de a mi időnkben már ránk pirították, hogy moldávok vagyunk. Pedig ilyen nemzet nem is létezik, ez csak orosz kitaláció!

-          Furcsa időket éltünk – kapcsolódott a beszélgetésbe az addig szótalan Silvestru.- Volt idő, amikor kötelezően moldávok voltunk, aztán a Szovjetunió széthullása után bevezették a latin betűs írást és egyből románok lettünk. Most pedig, miután Transznisztria külön független államnak tartja magát, lehetünk bármik, csak moldávok és románok nem. Meg aztán, ha románul beszélgetsz, már gyanús vagy és a milicisták figyelnek. Nehéz az ilyen élet!. Állandó az ellentétszítás mindkét oldalon, de az orosz vezetés nyeregben érzi magát, mert Moszkva háttérből mindenben támogatja, különösen hadilag.

Megkezdődött az Ádám tanulmányi akciója. Eljárt az együttes tréningjeire, figyelte, utánozva gyakorolta a mozdulatokat, hogy tökéletesen elsajátíthassa, jegyzetelt, alapos tanulmányt igyekezett készíteni, hogy Stuttgardban ne csalatkozzanak benne. Kiszállásra készült az együttes és Ádám a nézőtérről figyelte a táncokat. Volt köztük moldovai, ukrán, török, de amelyik nagyon tetszett a kaukázusi késdobáló legényes. Végezetül az Ádám tiszteletére egy tűzről pattant kalotaszegi csárdást mutattak be. Csodálhatta vérbeli kiforrott művészetüket, nemhiába volt gyakorló oktatójuk a napjainkban, Moszkvában élő és tevékenykedő táncművész, aki Moszkvai Állami Cigány Színház művészeti irányítója.

                           Silvestru telepedett mellé, és látszott rajta, hogy mondani akar valamit. Kivilágítva csak a színpad volt, ők félhomályban ültek.. Közelebb hajolt és a fülébe súgta, hogy behívatták a milíciára és az egyik nyomozó pribék, Igor Szmirnov érdeklődött felőle. Nagyon feltűnőnek tűnt, hogy német rendszámú kocsival jár, és románul beszél.

-          Sokáig faggatott, de mondtam, hogy táncmester vagy és érdekel a transznisztriai folklór.. Ő mindegyre csak hajtogatta, hogy biztos Uniós kém vagy. Most miután Moldova kérte a felvételét az Unióba, kutakodsz, hogy mimódon lehetne megszállni a független területet, melyet a világ még tévesen Moldova részénak tart. Utasított, hogy legyünk résen és mi is figyeljük és jelentsünk minden féle rendellenességet veled kapcsolatosan.

Ádám első hallásra nevetett a helyzeten. Csodálkozott, hogy őt kémnek nézik, holott azt sem tudja, miként viselkedik egy kém. Az bizonyára nem tánccsoportban nyeli a felvert port, hanem ipari objektumokat, katonai támaszpontokat figyel és fényképez. A felületes megítélés után kezdte komolyan átgondolni helyzetét és úgy döntött, hogy visszamegy Németországba. Este még hosszasan elbeszélgetett a két új baráttal, távlati tervekről csevegtek, majd határozottan bevallotta, ha ekkora rizikót jelent jelenléte, nem időz tovább, hogy ne okozzon nekik kellemetlenséget.

                            Reggel holtan találták Ádámot a kocsija mellett. Jó célzással hátból szíven lőtték. A titkos jelentés Tiraszpolba úgy hangzott, hogy ellehetetlenítettek egy gyanús német kémet, aki katonai alakulatokat fényképezett,a dokumentumokat vele együtt megsemmisítették.. Csak Oleg és Silvestru tudta a valós helyzetet, de ők jelentéktelen kis emberek, hogy ilyen ügyekbe beavatkozzanak.

  „ Anyám, anyám, édös szülém, engödje mög én kérésöm,hogy elvögyem Kádár Katát…” Szívet tépő székely népballada. De a balladák földjén mennyire eget verőbb egy ilyen hegyvidéki ballada, amely szemünk előtt játszódik. Végig izguljuk egy fiatalember küzdelmét és kálváriáját előbb szerelméért, aztán családjáért. A hatalmas utánajárást és küzdelmet vágyai megvalósításáért, hogy a névtelenségből kiemelje szülőföldjét, és ismertté tegye a katolikus világban zarándoklatok indításával. Világvárosokban bizonyította kimagasló, de elfojtott kultúrájukat és minden igyekezetével azon volt hogy ismertté tegye Európában. Vajon mi váltotta ki nála az isteni ítéletet „Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban” Mi lehetett az isteni elégtétel „Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül!!” Ezeken hiába töprengenénk. A valóság az, hogy derékbe tört egy élet, egy küzdelmes alkotni akaró fiatal élet. Az európai civilizáció keleti partján született, ahol zárul a gótika, de a halál még keletebbről szólította el, ahol hagymakupolás hajlékban áldják teremtő Urukat, de ők is csángók és ez sokat jelent. Végső nyugvóhelyére érkezett az általa alkotott és kitervelt tájház udvarán, a boldog Dr.Rupert Mayer atya lába mellett. Az örök világosság fényeskedjen felette!

-           

                                                                 V  é  g  e