A bosszú édes íze 4

                Sok év telt el az óta, csak Mártában nem homályosult a feledés. Én is már rég visszajöttem Afganisztánból, csupán azért nem írok róla, mert az külön fejezetet érdemel. Egyetlen, amiért hálás vagyok a sorsnak és magamnak, hogy nem szűzlánnyal estem át a tűzkeresztségen.. Ennek Afganisztánban vettem a legnagyobb hasznát. Már túl voltam az általános iskolán, amikor egy alkalommal, nem tudom mi okból, de valahogy egy belső indíttatás vezérelt, hogy keressem fel a nagyi sírját a református temetőben.

       A BOSSZÚ ÉDES ÍZE 3

             Verőfényes vasárnap reggel köszöntött be a hálószobába, és Márta annak tudatában, hogy Andris nem kell siessen, még elnyúlva lustálkodott kissé, aztán komótosan felkelt és elkészítette a reggeli kávét. Mosolyogva ültek egymással szemben, hatott a reggeli napfény mely beszivárgott a ráncolt függönyön át.

-          Gondoltam megkérdem – kezdte Márta, megjátszva a gyerekes naivát – csupán nem akartalak csacskaságokkal zavarni, de mégis mi a véleményed, ha beiratkoznék az induló tánciskolába?