NEMZEDÉKEK BALLADÁJA

                    Motto:”…az igazság lázadást követel…De Kitől?”

                                                                                 II. János-Pál

Késett a vonat. Sokat. Az állomásról taxival ment a kolozsvári Diakóniai  Központba, remélte, hogy eléri az előadás kezdetét. Egy holland vendég lelkész tartott előadássorozatot a házasságról és barátságról.

NEMZEDÉKEK BALLADÁJA 

2. RÉSZ  /Kései beszélgetés apám sírjánál

MOTTÓ:”…Ki-ki a maga bűneiért bűnhődjék…”(Jeremiás Síralmai .39)

          Rég megfogamzott bennem a gondolat,mely elbeszélgetésre sarkall annak rendje és módja szerint. Mint apa a fiával. Erre életedben sosem került sor, mert te zárkózott,befelé forduló típus voltál,nem szeretted az üres locsogást. Pedig sok mindent tisztázni kellene,mert sok minden van, amit te nem tudsz és sok minden, amit el sem mondtál.

                  Meggyszedés  idején

                  A nap magasan volt az égbolton és mind jobban öntötte tikkasztó hőségét.Délutánba fordult az idő,de enyhülés nem érződött,sőt az épületek is okádták már magukból a beszívott meleget..Erzsi a kertben szedte a meggyet.A nagy terebélyes meggyfa sűrű lombja alatt némileg hűs volt,s ez fokozta munkakedvét.Kis könnyű nyári ruhában állt a létrán és húzta maga felé a hajlékonyabb ágakat.

                Annak emlékére,hogy kisöcsém voltál

               Az ember legféltetteb és ugyanakkor legszebb élményeit,emlékeit a gyermekkor tarsolyában őrzi.Csöndes napokon elmélazva,néha felötlenek a kristálytiszta csínytevések,melyek mindig megmosolyogtatnak és gondolatban újra átéled öket.Független a kortól,a társadalmi viszonytól,a hovátartózástól a gyermekkori csíny mindig az marad,egészséges móka,mely leleményességet, fantáziát tükröz.

Akkor este együtt voltunk,kedves

Szívünkben vágy és forró szerelem.

Közöttünk átsuhant az Élet

Valamit súgott magának és nekem.

Szívemen sötét fátyol remegett

Amint hallottuk az Élet éeneket.

A maga szeme később könnyben úszott,

Majd fekállt és tétován távozott.

Miért ment el akkor,kedves

Elrabolta beteg lelkem ,szívem.

S tovább dalolta vajúdó szerelmét

Az Élet nekem,egyedűl nekem.

Azóta az évek messze szálltak

Sok tavasz,nyár,borus ősz és tél.

                A barátom története

               A tenger felől csípős szél fújt amikor kinyitottam az ablakot.Nyugtalanított már az ezred késése.Az éjjel kellett volna megérkezzenek.Olyan unalmas volt ez a pár hét amíg tartott a hadgyakorlat,egyedül félig-meddig tétlenűl üldögélni az irodában és válaszolgatni a központi parancsnokság kérdéseire vagy lejegyezni az érkezett telefon értesítéseket.Üres volt a kaszárnya,s a néma csend mintha ránehezedett volna a lelkemre.Pár pillanatig a nyitott ablakon elmerengtem a part felé igyekvő,egymást ölelő hullámokon.Sirályok kergetőztek és rikoltoztak a víz felett.A végtelen tengeren a messzeség homályából kirajzolódtak a határőr hajók vonalai.Furcsa volt megszokni,hogy elsíklik a szem és nem ütközik hegyekbe mint otthon.A víz tükrén megtört a tavaszi napsugár és érezni lehetett,hogy a levegőt tavaszi illatok árasztják el.Az itteni tél másabb mint otthon,hó nem hull,a telet a tenger felől fújó keservesen kegyetlen és hideg szél jelenti,meg a felkorbácsolt tenger hatalmas fekete hullámai.Még néhányat szívtam a friss tavaszi levegőből és becsuktam az ablakot.

                       Forgács az  érzelmei magaslatán

            Néhány napja felfigyeltem öcsém fúrcsa viselkedésére.Mintha takargatna,titkolna valamit.Időnként bemegy a kamrába,majd figyelmesen,biztosítva magát kioson és áttrappol az udvaron egészen a fészerig s aztán jó ideig eltűnik,nem jön elő..Furdalta kíváncsiságom és elhatároztam,hogy végképp kiderítem titkolózását.Észrevétlenűl követtem.A fészer egyik sarkában volt meghúzódva és a lopott fasírttal egy kis kutyát etetett.Ahogy észrevett összerezzent.