A TELEFONÁLÓ

                         Steigmann Samuel kutató, egyetemi tanár mindig többet időzött barátságos dolgozószobájában. Nem csak kutatási területein elmélkedett, dolgozott, de itt élte újra át kellemesebb élményeit. Egy idő óta a későesti órákban kellemetlen telefon betyár próbálta zaklatni fertelmes érdeklődéseivel. Első alkalommal gyanútlanul emelte füléhez a kagylót, amikor a mások oldalról bemutatkozás nélkül jött a szóáradat.

  HÓHULLÁSBAN KARÁCSONYT VÁRVA…

                                                                         „Ne higyjetek a hazug beszédekben!”

                                                                                                                                (Jeremiás 7,4 )

                       „Pihe, pihe, hópihe hulldogál a földre,

                         Erdő, mező, házikó mind fehér lesz tőle.”

Isten tudja miként jutott eszembe ez a kisiskolás koromba tanult gyermekdal.

  Amikor nem talál a szó..

-          Mi a kurva hétszentséget csinált itt ember? Hát nem megegyeztünk mindenben – ordítottam az előttem álló festőmesternek

-          Kedves uram, nem egyéni döntés – mondta kimagyarázóan, nyugodtan. – Éva asszony cserélt fel mindent és megmagyarázta, hogy az előszoba azért kell kék legyen,mert a kék egy hideg szín és ott ne időzzön sokat az ember.

-          És a félszoba?

  Hazugságban élni 2

        Átment az ellenőrző szerkezeten, elvették a csomagját és indulhatott a géphez. Mindegyre visszanézett és látta a hatalmas ablak mögött Irénke

 Alakját, aki feltartotta a kezét, ezzel jelezte a véget nem érő búcsút. Aztán a lépcső tetején teljesen megfordult és két kézzel intett, sőt mókásan még meg is hajolt. Most utazott először repülőgépen. A légikisasszony megnézte a jegyét és elkísérte a helyére..