A NAGY MONOLÓG 3

          A nagy cécó után igyekeztünk visszazökkenni a megszokott hétköznapokba. Nóra hozzám költözött a parókiára, megszabadulva ez által az albérleti kiadásaitól és a kis Dalmát is magunkhoz vettük. Ő lett az igazi elkényeztetett teremtés, kezdve a konfirmáló lányoktól, a nőszövetség tagjaitól, akik minden gyülekezetük alkalmából kézről- kézre adták és Anna néni is örömmel vállalta a pót nagyi szerepét.

HA MAJD TALÁLKOZUNK…

          Tikkasztóan sütött a perzselő nap. A májusvégi égen egyetlen felhő sem látszott, és a nagy meleg hatására a kék ég is mintha lilás színben vibrált volna. Két asszony csellengett a határban, Ágnes és az ö kománéja Eszter.

-          Jaj, te Eszter, már hányadszor tettük meg ezt az utat, de mindjobban elszorul az ember szíve a siralmas helyzettől.

-          Biza, te én is most vettem észre, hogy a teljesen kiszáradt búza mellett, az itt-amott kikelt kukorica is már a földig leperzselődött.

HA MAJD TALÁLKOZUNK 2

                    Ágnes egyedül jött haza, a másik kislány meglepetésére. Aztán bőbeszédűségével megmagyarázta, hogy Filomena apáca szeretne lenni és ott maradt a papnál, de majd egyszer meg fogják látogatni. És neki nem lesz bántódása, mert itt szeretettel vigyáznak rá, az utca vele egykorú gyerkőcei jöhetnek játszani, templomba járnak, óvodába, majd iskolába íratja, és jól meglesznek.

-          Vasárnap, a mise után, a templomtéri fagylaltárustól veszek neked egy hatalmas tölcsérű fagyit.

HA MAJD TALÁLKOZUNK 3

              Egy alkalommal halk beszédet hallott Ágnes a kapu felől és kilesett az ablakon. Döbbenetesen meglepődött, hogy az Nusikája Rácz Zoltánnal beszélget a kapuban. A srác a legintelligensebb szabó mester egyetlen gyermeke volt és azon tűnődött, hogy ez a némber hol és mi módon jöhetett össze vele, egy ennyire intelligens, jóra való fiúval. Nem szólt, csak terített és a szokástól eltérően vacsorával várta „egyetlen lányát” Csendben történt a falatozás.