A NAGY MONOLÓG2

   Az idő múlása hozta a megszokást, a mindennapos foglalatosságot, a vallásoktatást, valamint a konfirmálandók felkészítését. Anna néni annyira hasznossá akarta tenni magát, mintha örökre együtt lennénk. Kérdés nélkül, mert neki van tapasztalata, elvégezte a kerti munkákat,rendbe szedte az udvaron a virággruppokat és továbbra is főzött, mosott, takarított. Sokszor elgondolkoztam, honnan ennyi energia egy asszonyban, mert mindezek mellett a saját családját is  kellett rendezze.

A NAGY MONOLOG

        Itt fekszem, idegen házban, idegen környezetben, de némileg beletörődve Isten akaratában. Ha egyáltalán az Ő akarata teljesült. Egy asszony gondjaira vagyok bízva, aki ápol, törődik velem és ezért teljes felhatalmazást kapott a lányaimtól, hogy ő vehesse fel a nyugdíjamat és rendelkezzen minden felett. Gondolom a járandóságát levonja belőle, mert azt is mint sok minden sok mást restellem megkérdezni. Az embert az én koromban és állapotomban már sok minden nem érdekli, csupán az idő múlása, reggeli, ebéd, vacsora.

A NAGY MONOLOG 4

        Nagyon helyén való az a megállapítás, hogy kicsi gyermekkel kicsi baj van, és nagy gyermekkel nagyobb! Nálunk is ez fokozatosan igazolódott. Csenge lassan átesett mindenféle gyermekbetegségen, sokat kellett bíbelődni vele a Dalma irigykedésére. Szerinte csak a kicsivel foglalkozunk őt teljesen mellőzve. Hogy elkerüljük az esetleges családi perpatvart, teljesítettük anyósom kérését, hogy Dalma a szünideit nála töltse.

A NAGY MONOLÓG 5

         A kaput nem zártam be, mert az mindenki előtt nyitva állt. Bementem az irodába, de egy olyan lelki nyugtalanság egy idegesítő idegállapot kerített hatalmába. Nem leltem a helyem és a végén azt tettem, amit soha, megittam egy nagy pohár konyakot. Nemsokára érkezett Anna néni, a kertből zöldségeket hozott az ebédhez, s hallottam az öröm kiáltását,

- Istenem, el sem hiszem!

Kinéztem az ablakon, és Csengét láttam bejönni a kapun. Majdnem repült az irodába és közölte, hogy néhány nap vakációra jött haza.