TENGERPARTI EMLÉKEZÉS

Közeledünk Mangáliához

Zúg a tenger, hánykódnak a habok.

A végtelenbe, hová lát az ember

Csak a víz és a kék horizontok.

Akkor is így volt és mindig így

Fújt a szél, zúgott a tengerár.

Felettünk kék volt a magas ég

És röpködött csapatban a sirály.

Emlékszel? Hogy is emlékeznél,

Oly kicsiny voltál, három esztendős.

Neked akkor élmény volt csupán

A homok, a medúza és a teknőc.

Pucéran pancsoltál a szélen

Nyaldosták lábad a szelíd habok  

S én boldogan, büszkén néztelek,

Hogy hozzám tartózol, az apád vagyok!