A BOSSZÚ ÉDES ÍZE 2 (18)

                             Lassan én is megéltem az érettségit. Apám javaslatára iratkoztam egészségügyi szakközépiskolába, mert abból esedékesebb bejutni az orvosi egyetemre.. És az ősöm már próbálta is a nevem elé odabiggyeszteni a Dr.-t. Én viszont váltig hangoztattam, hogy órás szeretnék lenni. Hogy mi volt ebben a ráció, én sem tudtam, de valószínű csupán az apám bosszantására találtam ki. Közben Mártán is nagy változások voltak észlelhetők.

A BOSSZÚ ÉDES ÍZE

           Az én kapcsolatom Mártával olyan volt, mint a félrevert harang, tiszta kapkodás, szaggatott őszinteség, vagy egyáltalán. Márta mindig fölöttem állónak érezte magát, mert néhány évvel idősebb volt, és milyen a csaj, engem csupán taknyos tacskónak tartott, akiben nem áll a szó nincs mit tárgyalnia velem. Pedig hosszas időn át egy szobában voltunk, de mint két külön lény, két idegen. Még a tanulásban sem segített, azt mondta, legyek figyelmesebb órákon.

KI LESZ A FŐVÁDLOTT?

 Blózsújné aggodalmaskodott a kútnál vízmerítés közben, hogy már jó ideje a hátán a hosszú izom iszonyatosan fáj, nyilallik, és még nem vette meg a koporsót. Mert sosem tudja az ember mire ébred, vagy mire nem? Meg aztán a faluban időtlen idők óta visszamenőleg, mindenki előre megvette a koporsóját, és a padláson tartotta, amíg szükség lesz rá. Volt már eset, igaz ritkán, hogy kölcsön kérték, mert egyesek épp így elhanyagolták, mint Blózsújné.

 A CIGÁNY ÉS A PAP

A park ahol Arisztid atya reggelenként megpihenni szokott a Jézus Szíve Katedrális mögött volt. Mindig ugyanazon a padon ült szemben a felkelő nappal és elmélyülve olvasta a breviáriumát. Egyedül volt. Ilyenkor reggel még a gyermeksereg nincs kinn, hogy birtokába vegye a játszóteret és megtöltse átható zsivajgással. És az ölebeket sétáltató öreg hölgyeknek is korai ez az időpont.

        Egy cigány settenkedett esetlenül a pad felé.