A BOSSZÚ ÉDES ÍZE 2 (18)

                             Lassan én is megéltem az érettségit. Apám javaslatára iratkoztam egészségügyi szakközépiskolába, mert abból esedékesebb bejutni az orvosi egyetemre.. És az ősöm már próbálta is a nevem elé odabiggyeszteni a Dr.-t. Én viszont váltig hangoztattam, hogy órás szeretnék lenni. Hogy mi volt ebben a ráció, én sem tudtam, de valószínű csupán az apám bosszantására találtam ki. Közben Mártán is nagy változások voltak észlelhetők. Arányosan kitelt, formás alakja, szép gömbölyű mellei és kerek popója lett. Karcsú volt, de enyhén molett, hajlamos a hízásra, de ő ezt tudta és tudatosan táplálkozott vigyázva vonalaira. Tanfolyamokat végzett és bekerült egy divatos szépségszalonba manikűrös és műköröm építőnek. Ránézve mindig tudtam mikor érkezett új áru, mert mint jó reklám állandóan cserélte a divatosabbnál divatosabb körmöket. Tetszett az alakja,csinossága, ha nem lett volna tesóm állandóan megfordultam volna utána. Csak az irdatlan nagymennyiségű körmöt ne viselte volna. Mindig az jutott eszembe,ha a feleségem lenne óvatosan kellene étkezzem,mert a levesben,akár a szószban holtbiztos,hogy találkoznék egy körömmel.. Azt hittem, mint pénzkereső lazábban fogja a gyeplőt és többet fog bulizni és pasizni, de pozitívan csalódnom kellett. Az utolsó pasiját nem tudta az ujja köré csavarni, de annyira tetszett, így neki kellett alkalmazkodnia. A srác tudta hogyan kell következetesen viselkedni, nagyon konzervatív volt, de a későbbiekben rájöttem, hogy ez családi hagyomány volt náluk. Mártával egy kiránduláson ismerkedtek meg, akkor volt utolsó éves a jogon. Rövid idő alatt annyira összemelegedtek, hogy az ősöknek is bemutatta. Talán, hogy zökkenőmentesen járhasson hozzánk, vagyis hozzá! Első alkalmakkor csak futólag láttam, jól megtermett férfi volt, elegánsan öltözve és nagyon választékosan beszélt. Nem hiába készült prókátornak. Egy ebéd alkalmával kivertem a biztosítékot. A nagy csendben, kanalazás közben Márta azt kérdezte mindannyiinktól, miként ítéljük meg, Andrásnak a Riska eléggé bensőséges becenév? Úgy kitört a röhögés belőlem, hogy a krumplipüré messze repült a számból.

-          Ne légy béna – szóltam – hiszen az tehénnév!

Nagyon megrestellte magát és tüntetve bevonult a szobájába. Az ősök rosszallóan néztek rám, de közöttünk nem dívott a bocsánatkérés.

                Gondoltam, ha már a Riskánál tartunk, nem is lehet elbagatellizált a helyzet. De ki is Ő? Dr. Görgényvölgyi András, ügyvéd. A nagyapja sztárügyvéd volt a városban, legendák keringtek róla. Még a kommunista időkben is, amikor az ügyvédeknek nem volt nagy szerepük a tárgyaláson, mert a bíró pártfeladatot végzett és bizalmasan csupán a népbírókkal, vagyis köznyelven a bólogató Jánosokkal sugdolózott, Görgényvölgyi Alfréd meg tudta védeni ügyfelét. Később egy arisztokrata kisajátított villáját vásárolta meg az államtól a Tisztviselő telepen, amikor a nimbusza már magasra szárnyalt, és az ügyviteli irodáját is a központból a lakásába költöztette, mert ott is előszeretettel keresték és rátaláltak. A teljes ingatlant az unokájára íratta hagyatékként, remélve, hogy a nyomdokain fog haladni, mert amikor András sikeresen felvételizett a jogra, az öregúr annak az évnek a Szilveszterén hunyt el.

                 Terepszemlére indultam, mert addig nem volt miért a Tisztviselő telepre menjek. Első látásra gyönyörű volt a villa, kőkerítés határolta. A bejárati kaputól legalább tizenöt méterre volt az épület. A kaputól a főbejáratig a járda kockakővel volt flaszterezve és a járda szélein csodás tearózsák árasztották illatukat, azok mögött orgona sor volt az árnyalatok számos színében. Ritka példány volt, de Alfréd úr a Mediterránról hozatott sárga orgonát. Különleges hibrid volt, s azt jó távol ültette a kaputól, hogy beavatatlan kezek ne dézsmálják. Az utcáról a tetőtéren három manzárd látszott bizonyára vendég-, vagy hálószobák. Abba már nem bocsátkozott, hogy melyiknek milyen rendeltetése lesz, ha Márta idekerül.. Valamennyire kíváncsivá tett, hogy ezeket hogyan örökítené meg Márta a naplójában. Azért csak jó lenne valamilyen körülmények között belepillantást nyerni. Addig silabizáltam a helyzetet, míg egyszer csak sor került rá. Valóban egyedül voltam otthon. Mindenki dolgozott, s mi nem kellett valamilyen hülye gyűlés miatt iskolába menjünk. Beosontam a Márta birodalmába. Feltűnt, hogy mennyire rendben tartja a kéróját, pedig a kiszüremlő zene miatt másra gondoltam.. Végre megtaláltam a naplóját a párna alatt. Eléggé vaskos volt, s én hülye, ahelyett, hogy az utolsó bejegyzéseket néztem volna, olvasni kezdtem az első oldalon. Nagyon régi évszám, lehetett úgy tizenéves és jött a nyálas, ömlengő bekezdés, „Kedves Napló! Őszinte leszek hozzád, hisz minden ami tabu az életemben csak neked mondhatom el!” Egy nagy csattanás, valaki bevágta a kaput és léptek hangzottak. Szinte megdermedtem, de hirtelen mozdulattal a naplót sikerült visszadugnom a párna alá. Márta volt. Meglepődött, hogy a szobájában talál és szinte ellenségesen kérdezte, hogy mit keresek itt ?

-          Szerettem volna Cliff Richard albumát hallgatni, de nem látom könnyű helyen s lemondtam róla. – Láttam, hogy megnyugszik, majd kihúzott egy fiókot és ideadta a kért albumot. Többet sosem próbálkoztam, mert hülyén béna tudok lenni s azon is csodálkoztam, hogy jutott eszembe olyan ökörség, hogy Cliff Richard, de ment simán.

Megérkezett az érettségi vizsgák ideje. Minden simán ment, jól fel voltunk készítve. És az lett a végzetem. Annyira öntelt lettem, hogy a vizsgák után inkább elkapott a bulizási lazítás, mint a felvételire készülni. Apám elégtételként velem jött a beiratkozásra. Mikor kiléptünk az épületből visszafordult és olvasta a homlokzaton Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Képzelem, hogy nőtt a mája. De később a kudarc mindkettőnkké volt. Eredményhirdetéskor fölöttem húzták át a határvonalat. Azt jelentette, hogy ha valaki visszalépik,én leszek az első tovább jutó,. De ki lenne annyira béna, hogy ekkora könyökharc után visszalépjen. Hülyén éreztem magam, amikor következtek a béna események a felvételi után. Két hétre rá megkaptam a sorkatonai behívót a hadseregbe. Ha sikerült volna a felvételim, hivatalból elnapolják, de nem volt kiút, más megoldás, készülődnöm kellett. Hasznomra vált a szakközépiskola.  , mert a katonai korházba kerültem ápolónak. Eléggé fárasztó, mert kulizni kell egész nap, ágytál, ágyvetés, korterem és wc tisztítás. Ez azonban nem mentesített a bevezető három hónapos kiképzéstől, ezen minden baka átesik. Napi huszonnégy órás programban még az alvás is időhöz kötött, ha egyáltalán hagyják, hogy nyugodtam aludj. Nincs miért kárpálódnom, mert én kerestem magamnak. A családdal csakis levelezés útján volt kapcsolat. Ők írtak, ha késéssel is de kézbesítették, viszont az én időbeosztásomban alig lehetett szó válaszírásról.

           Ez idő alatt történt a nagy esemény, Márta férjhez ment Andráshoz. Az eleve kizárt volt, hogy engem hazaengedjenek. Magamban fantáziáltam, hogy vajon mi tette sürgőssé az egybekelést? Kimaradt a piros pont? Anyám leveléből kitűnt, hogy András sürgette. Ettől nem lettem okosabb, de semmi részletes infó nem jött. Amikor évek múlva a kezembe került a napló, abból is hiányzott a bejegyzés. Ilyen fontos eseményét az életnek elbagatellizálni! Édesanyám is eléggé szűkszavú volt, vagy csupán nem szeretett írásban áradozni. Annyit megtudtam, hogy a lakodalmat egy luxusvendéglőben tartották, mert ez kijárt a korházi főorvos fiának, a néhai sztár ügyvéd unokájának!

           Andrásban is meg volt a nagycsaládra jellemző felfogás, hogy a férfinek kötelessége eltartani a családját, anélkül, hogy az asszonynak hivatali munkahelye lenne, mert a feleségnek elégséges a ház körüli tevékenység, különösen a mai időkben, amikor nem divatos a cselédtartás, meg aztán a gyermekáldással is kellőképpen foglalkozni kell. Így maradt ki Márta véglegesen a munkából és teljesen más életvitelre kellett átálljon. András, mint a beprogramozott robot a munkájának élt. Bérelte a nagyapja valamikori irodahelyiségét és az ügyfelek felnézve a firmára, mintha a régi időket idézték volna, a jó nevű Alfréd úr jelenlétét. Heti két alkalommal, kedden és csütörtökön hosszabbított programmal dolgozott, de a nehezebb kimenetelű ügyeinek kidolgozását otthon fejezte be. Minden tervszerűsítve volt, akár a viccben, amikor a férj eltökélte, hogy harmonikus gyöngédség és szex csak azokon a napokon lesz amelyikben van „r” betű. És a szórakozott férfi egyik nap reggelizés közben megkérdi a feleségét: „milyen nap van ma ,drágám?” „ha jól tudom „préntek”- jött a válasz.

              Mártának új volt és szokatlan a helyzete. Az már rutinszerűen benne volt, hogy minden reggel meghatározott időben kelt fel, mert következett a tussolás, tisztálkodás, öltözködés, smink és a futó reggeli. Sosem késett a munkahelyén. A korán kelést nem lehetett átugrani, mert az spontánul jött, aztán a frissítő tus után lefőzte a kávét és elkészítette a reggelit. Andrást ébredésekor terített asztal várta. Ő is túl tett mindenen és Márta a kapuig szokta kikísérni. Az elején ismerkedett a házzal. Igyekezett mindent elrendezni, nem változtatott egyelőre semmin, hagyta a teljes berendezést az András ízlése után, majd lesz rá mód és lehetőség változtatni. Egy ilyen téblábaló ismerkedése folytán az öregúr egykori irodájában egy ódon kis kávézóasztal fiókjában megtalált egy jegyzetfüzetet. Régi volt már halványodó betűkkel, de gyöngyszemírással. Találomra fellapozta, és olvasni kezdte:” Sosem felejtem el az én drága Karolámnak, hogy miattam, otthagyta az orvosi egyetemet. Sikeresen letette az első félévi vizsgáit, de irántam nagyobb vonzalmat érzett és a feleségem lett. Cselekednem kellett, bizonyítani, hogy mennyire értékelem a bizalmát. Bizonyítani, mert a vallomás, az csak pusztába kiáltott szó, elszáll! Minden igyekezetemmel azon voltam,olyan életet biztosítani, hogy élvezze a jólétet, a megfontoltságot, és majd az unokáinak legyen mit meséljen. Nem rólam, hanem,  a saját életéről.”

                 Még valóban a kezdetén voltak közös életüknek, amikor egy csütörtöki napon Márta lángoló szeretettel várta férjét. Tudta, hogy hosszú napos, de szinte telepatikus ráhatással rimánkodott, hogy bárcsak hamarabb jönne haza. Szorgos keze nyomán az egész lakásban tisztaság uralkodott, kiszellőztetett minden szobát és a konyhát betöltötte a finom vacsora csábító illata. És vacsora után gyöngyözött a minőségi bor a poharakban. Amíg András zuhanyozott Márta bement a hálószobába, felpuhította a párnákat, az újonnan húzott habselyem ágynemű friss illata terjengett a szobában. Lehelet finom hálóinget öltött pucér testére és vadítóan csábító testtartással elnyúlt az ágyon. Bekapcsolta a dvd-t egy felnőtt filmre. Kellemesen arányos alkatú színész pár, vérbő barna, temperamentumos olasz nő és egy szőke robusztus szőke norvég férfi szerelmi játéka volt. Már az előjáték vége felé voltak, a nő két kézbe fogta a férfi gyökerét és közelítette a szájához, amikor belépett András. Lopakodó hiuz módjára kúszott asszonyához és kikapcsolta a lejátszót.

-          Úgy szeretem,ha én csinálom és nem színészek játékán gyönyörködünk – suttogta a Márta fülébe

-          Csókolj meg kedvesem, ahol senki másnak nem szabad- - lihegte

-          Én is azt várom tőled.

És egymásba fonódva elkezdődött egy tüzes szerelmi harc, összeölelkezve forogtak az ágyban, amíg mindkettőjükről lesirült minden. És akkor András asszonyát hanyatt fektetve mélyen behatolt és úgy volt mozdulatlan néhány pillanatig, hogy élvezze a becserkészés örömét. Aztán elkezdődött a lomha lassú mozgás, melyben minden oldalról súrolta a hüvelyt, és fokozódott, gyorsult, amíg Márta már a csúcson érezte magát. Belesikított volna a csendbe, de tudta, hogy András nem kedveli a túlzott hangoskodást, inkább belemarkolt a fenekébe és szorosan húzta magához, hogy minél tovább benne legyen. Elernyedés után András elnyúlt, és mint minden férfi a fáradtságtól és a kielégüléstől elaludt volna, de betartotta az olvasott szabályt, mely szerint az asszonyt még dédelgetni kell az aktus után. Hagyta, hogy felesége mellére boruljon, elterüljön illatos selymes haja, amit gyöngéden simogatni kezdett. Márta csókolgatta a mellét és fürkésző keze a köldökén át letévedt a fanszőrzetbe, borzolni kezdte, majd learaszolva megsimogatta az elernyedt, petyhüdt hímvesszőt. Hallotta András egyenletes, egészséges lélegzetét és hosszan nézte, mert mindig fedezett fel testén valami ismeretlen izgatót. Eszébe jutott az öregúr jegyzetfüzete és eljátszadozott a gondolattal, hogy ha férje is naplót vezet, milyen gondolatokat örökít meg vele kapcsolatban? Aztán elnyúlt szorosan tapadva férjéhez, ujjait az övéi közé kulcsolta és a kielégültség szárnyaló érzésével álomba merült.