A NAGY MONOLOG 4

        Nagyon helyén való az a megállapítás, hogy kicsi gyermekkel kicsi baj van, és nagy gyermekkel nagyobb! Nálunk is ez fokozatosan igazolódott. Csenge lassan átesett mindenféle gyermekbetegségen, sokat kellett bíbelődni vele a Dalma irigykedésére. Szerinte csak a kicsivel foglalkozunk őt teljesen mellőzve. Hogy elkerüljük az esetleges családi perpatvart, teljesítettük anyósom kérését, hogy Dalma a szünideit nála töltse. Persze ez nem vonatkozott Csengére is, mert ö a nagyi részéről mellőzött volt.

         A nagy balhé akkor kezdődött, amikor Dalma megkapta az első személyazonossági igazolványát. Mivel senki nem tartózkodott otthon a postás a személyi alapján átadta a gyermektartási pénzt. Dalma annak tudatában, ahogy a nagyanyja felvilágosította, hogy az a pénz neki jár, elment költekezni. A húgának vett egy vaskos kifestős könyvet és egy doboz színes ceruzát és aztán saját részére egy alvóbabát, egy bizsuboltból olcsó karperecet, üvegköves gyűrűt, egy füzér színes üveggyöngyöt és egy halom édességet. Mikor az anyja hazaérkezett elmondta, hogy most már a személyazonosságijával neki is kiadják a pénzét, és örömmel mutogatta, hogy miket vásárolt. Nóra idegesen rászólt, hogy ezt nem lett volna szabad, mert azt nem ajándékba zsebpénzként kapja, hanem a havi létfenntartásának a díja. Majd kérdőre vonja a postást, hogy merte a gyermek kezébe adni a pénzt?

- Mit nyavalyogsz? – támadt az anyjára – Az a pénz az enyém Mama érthetően megmagyarázta, hogy azt már az elejétől fogva minden alakalommal a takarékba kellett volna a nevemre tedd,mert engem illet,de ti csak a drágalátos Csengettyűtökkel törődtök. Engem megehet a fene!

- Hogy beszélsz velem? Nem szégyenled magad? Az anyád vagyok!

- Te? Hisz megmondta a mama, hogy én csak eszköz voltam, hogy elvetesd magad, mert szerinte ringyó voltál. S ha láttad

 hogy úgy sem vesz el, miért kellettem neked? Utállak, érted? Mert én csak a te gonosz kétszínűséged gyümölcse vagyok és ebben az álszent családban a megtűrt ötödik kerék.

 Nóra látta, hogy már túllépte a józanész határát, egy hatalmas taslit húzott az arcára, de Dalma sem volt ijedős természetű, a karate edzéseken tanult fogással összerugdosta az anyja lábát, a nyakának ugrott és a földre akarta teperni. Az egésznek Csenge kétségbeesett visítása vetett véget

        Mire hazaérkeztem már semmi nyoma nem volt az előbbi lázongásnak, mindenki a szobájában saját dolgával volt elfoglalva. Nagy későre, hetek elteltével. Csenge panaszolta el,hogy milyen jelenetet rendezett Dalma ,de akkor már a nagyinál élvezte a vakációzást. Később még elgondolkoztatóbb lett viselkedése Hirtelen fejlődött, kitelt, amihez a sport is hozzásegítette és jött az első szerelem, mely csupán egyoldalú volt. Megtetszett neki egy fiú az osztályból, de azt különösebben nem érdekelte. Néha elbeszélgettek, és annyi. Egy hétvégen, mivel az egyik lány szülei elutaztak bulit, rendeztek, a srácot meghívták,de Dalmát nem. Azon este tartotta Nóra barátnője a névnapját, melyre mi is hivatalosak voltunk, csupán Dalma nem akart jönni. Kissé kapatos jókedvvel érkeztünk haza. A házban néma csend volt, mi sem hangoskodtunk azt hittük Dalma már alszik. Én felvett zsidó szokás szerint betartottam a rituálét, melynek értelmében bárhonnan érkezel a házba, első dolog a kézmosás. Megdöbbentem, amikor a fürdőszoba ajtaján vércseppeket láttam és a falon elmaszatolt vércsík, mint irányvonal a Dalma szobájáig vezetett. Egyetlen ugrással nyitottam az ajtót és a lány ott feküdt alvadt véres karral az ágyon. A fejét betakarta, csak a karját dugta ki a takaró alól. Amiért nem hívták meg a buliba rá akart ijeszteni mindenkire, hogy öngyilkos lesz. .persze az egész csak megjátszás volt, mert arra volt esze, nehogy az ereit vágja fel, csupán borotvapengével felhasogatta a bőrt. Mentővel azonnal elszállították és másnap tudtuk meg, hogy a zárt idegosztályon kezelik. Nóra azonnal igyekezett érdeklődni és a kezelő orvos csúnyán kioktatta, hogy felelőtlen anya, a lánya rengeteget panaszkodott a bánásmódról, ami őt éri. Ha nem változtat magatartásán, a gyermeket a gyámhatóság közbelépésével elveszik, és intézetbe teszik. Nórát mély lelki trauma érte, de nem pakolt ki az orvosnak lánya agresszív viselkedéséről,pedig az lehetett volna célravezető.

          Később a nagyanyjának is elpanaszolta, hogy őt a halálba akartuk kergetni és az óta én lettem a „falat kenyér” helyett az átkozott „szent fazék”, mert nem elégedtem meg az áldott ártatlan gyermekkel, más is kellett, aki révén bántalmazhatom a „mostohát” Bíztatta, hogy maradjon nála, mert sokkal jobb dolga lesz,nála, szeretetben nő fel. Ezekkel, az álszent félremagyarázásokkal annyira összezavarta Dalma lelkivilágát, hogy már mindenkit gyűlölt, még a nagyit is, és mindegyre kereste a kiutat, a menekülést más környezetbe, az általa vélt szabadságba. Már nagykorú volt. Szó nélkül lelépett, eltűnt Egy ideig Nóra abban a tudatban ringatta magát, hogy valószínűleg a nagyanyjához ment, hová máshova? De amikor érdeklődésére nemleges válasz étkezett, nagyon megijedt, hogy mitévő legyen. Latolgatta, hogy feljelentést tesz a rendőrségen az eltűnésről, amikor váratlanul egy cím nélküli boríték érkezett a Dunántúlról, melyben kifejtette, hogy elege van minden színlelésből, mostantól a saját kezébe veszi a sorsát. Ne érdeklődjünk utána, mert hallani sem akar rólunk..

            A döbbenet ránehezedett lelkivilágunkra. Mindannyian magunkba szálltan töprengtünk, és csak lézengtünk a lakásban, szótlanul botladozva egymás mellett. Levelét azzal fejezte be, hogy ha lehet, minden tőle telhetőt elkövet, hogy közöttünk vége legyen a családi békének és ékelődjön közénk az ellenségeskedés, amíg a hús is lerothad rólunk. Ki tudja milyen nagyanyai meggyőzés sarkallta..

             Az idő telése mérhetetlen nyomokat hagyott. Nóra bánatában teljesen megőszült és az én halántékom is kezdett deresedni.. Csenge már túl az érettségin Temesvárra felvételizett.. A viszonylagos béke éreződött, de az én lelkem nyugtalan volt Dalmáért. Kellett volna magam okolnom? Miért?Hisz minden,  bizonyította, hogy az egész az anyósom rosszul számított műve.. Az állandó hivatalos egyházi napló mellett, már régebben hozzákezdtem a családi és személyes dolgaimat feljegyezni. Magam sem tudtam miért, pedig bizonyított tény, hogy a saját lelki őszinteségünk árulkodó bizonyíték lehet sok mindenre.

               Kaptam egy elkeseredett levelet egy serdülő kamasz fiútól, aki névtelenül írt, és feltétlenül velem szerette volna megosztani elképesztő sorsát és választ találni a megoldásra. A megjelölt időben fogadtam. Ismeretlen srác volt, hamvas szép arccal, pelyhes bőrén még nem járt borotva,magas atléta alkat,az akkor divatos hosszú haj,hosszú ápolt ujjain a két kisujj körme kilakkozva. Farmer ruha volt rajta és az elmaradhatatlan Adidas cipő. Hellyel kínáltam és hátradőlve székemben vártam, hogy feltárja jövetele célját. Első kérése az volt, hogy zárt ajtó mögött szeretne elbeszélgetni, hogy senki ne zavarjon, ne hallja, mert szégyelli tettét. Intettem, hogy fordítson egyet a kulcson, és így magunkra vagyunk.  Nem nézett rám, lehajtott fejjel, maga elé merülve kezdte, hogy egy olyan társaságba került, ahonnan szabadulni szeretne, és erre kérné a segítségem.. Ugyanis egy nagyon összetartó bele való fiú csapat őt is elhívta egy erdői vadászlakba bulizni, Beleegyezett, de sejtelme sem volt, hogy mibe keveredik. Ő igazi bulira számított, de mikor megérkeztek csak fiuk verődtek össze. És elkezdődött az ivászat, olyannyira, hogy egy idő után már vetkeződni kezdtek, és pucéran ölelgették, csókolták egymást. Őt is bevonták a játékba, az egyik srác a péniszét mézbe mártva a szájába dugta, hogy szopja le, lássa meg milyen jó ízű. Reggel mikor kijózanodva magához tért megborzongott, hogy hol van, de lelépni nem lehetett, mert a buli három napig tartott.. A végén ráijesztettek, hogy kussoljon, mert ha eljár a szája, vagy ha hivatalos közegekhez jelenteni próbálná, végeznek vele.. Kénytelen kelletlen mindig elcipelték és végül ö is részt vett minden orgiában, de teljes alkata tiltakozik ellene, hogy férfiakkal fetrengjen.. Már van amikor nem bánja, kezdi megszokni, de szerinte nem helyes.

                Elgondolkoztam és próbáltam minden pszichológiai tudásom összeszedni, ami ide vonatkozik, hogy segítségére lehessek. Mindenekelőtt meg akartam győződni, hogy esetleg van-e a génjeiben született ferdeség. És vállaltam az elbeszélgetést. Néhány alkalommal még felkeresett és én jegyzetek alapján tártam fel nézeteim és meggyőző érveim. Végül azt tanácsoltam, hogy ha valóban nem akar leleplező feljelentést tenni, egyetlen lehetőség, utazzon el ismeretlen helyre, és ott kezdjen új életet. Arra vigyázzon, ne derüljön ki holléte. Bizalmasan ajánlottam, hogy keresse meg egy Szilágyságban tevékenykedő valamikori évfolyamtársamat és egyelőre az egyház kötelékében akár harangozó, vagy temető felügyelő lehet, amíg rámosolyog a szerencse Megköszönte és valóban eltűnt, többet nem hallottam róla. Csupán egy félreértésnek adtam okot,az összes kidolgozott téma benne volt a naplómban. És utolsó találkozásunkkor Csenge valamiért keresett és feltűnt neki, hogy miért tartózkodom egy sráccal bezárkózva.

                  Kellemes reggel köszöntött ránk. Felhőtlen ég és aranyló napsütés. Amint megébredtem nem húztam szét a sötétítőt, hogy Nórát ne zavarja a napfény. A konyhában igyekeztem lefőzni a kávét és előkészíteni a reggelit, igen ám, de a kávé és a pirítós illatára megjelent Nóra is álmos szemekkel és széles mosollyal, átölelt és hozzáláttunk a kávézáshoz. Mindegyre kezdett elkomorodni,majd kifejtette,hogy nagyon bántja a Dalma viselkedése, távolléte és valamilyen módon meg kellene, keressük, és hazatérésre bírjuk. A töprengése rám is hatott. Később az órára nézett és közölte kelletlenül, hogy mennie kell, de az sem zavarja, ha ma késni fog. A kapuig kísértem és valahogy úgy jött, hogy hosszasan csókoljam.